news_id
int64 1
61.5k
| title
stringlengths 2
181
| description
stringlengths 0
8.21k
| text
stringlengths 0
59.5k
| source_url
stringlengths 0
272
⌀ | archive_url
stringlengths 0
500
⌀ | kmdb_url
stringlengths 38
228
⌀ | newspaper
stringclasses 213
values | category
stringclasses 14
values | pub_time
stringlengths 0
19
| persons
sequencelengths 0
84
| institutions
sequencelengths 0
239
| places
sequencelengths 0
58
| others
sequencelengths 0
33
| files
sequencelengths 0
15
|
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
1 | MDF-voksok a balliberálisoknak – eladták a Kopaszi-gátat | A XI. kerületi önkormányzat több mint másfélmilliárd forintért eladta utolsó, 25 százalékos [1] üzletrészét az Öböl XI. Kft.-ben, amely a lágymányosi Kopaszi-gát hasznosítására alakult. Ezzel a kerület gyakorlatilag kiszállt abból a cégből, amelyet Leisztinger Tamás nagyvállalkozóval közösen alapított, és amely a gáton szórakozónegyedet és üdülőparkot épít ki. | A XI. kerületi önkormányzat több mint másfélmilliárd forintért eladta utolsó, 25 százalékos üzletrészét az Öböl XI. Kft.-ben, amely a lágymányosi Kopaszi-gát hasznosítására alakult. Ezzel a kerület gyakorlatilag kiszállt abból a cégből, amelyet Leisztinger Tamás nagyvállalkozóval közösen alapított, és amely a gáton szórakozónegyedet és üdülőparkot épít ki.
Az üzletnek ad egy vajszínű árnyalatot, hogy Újbuda, azaz a XI. kerület vezetése hemzseg a fővárosi szinten meghatározó pártpolitikusoktól: Molnár Gyula kerületi polgármester az MSZP fővárosi elnöke, Lakos Imre alpolgármester pedig az SZDSZ-ben tölt be hasonló funkciót, ehhez jön még, hogy a beruházást megvalósító Leisztinger Tamás élettársa, Tüttő Katalin, az MSZP egyik budapesti középvezetője. Az ellenoldali élharcos Schneller Domonkos viszont az egykori Demszky-káder, később kegyvesztetté vált Schneller István exfőépítész fia.
És ki ne hagyjuk az MDF-et!
Az keddi előterjesztést a Fidesz és a KDNP egységesen elutasította, az SZDSZ, az MSZP és az MDF pedig támogatta. Mindkét helyi MDF-es megszavazta a javaslatot, pedig korábban, amikor az MDF alpolgármestert állíthatott a szocialistákkal és a szabad demokratákkal közösen a testületben, a másik fórumos városatya a Fidesszel együtt kivonult az ülésteremből.
A lágymányosi Kopaszi-gát
Forrás: Google map
Leisztinger-ügyben viszont képes egységesen föllépni az MDF. Kérdés, hogy ennek mi az oka? Leisztingerhez kötődik az az MDF-es országgyűlési képviselő, Vas János, akit a Tisztelet Társasága jelölt a Magyar Demokrata Fórum parlamenti frakciójába. A Tisztelet Társaságát korábban Schmuck Andorral és Leisztinger Tamással is kapcsolatba hozták.
Jó volt Leisztinger ajánlata
Az önkormányzat 110 millió forint értékben 1 százalékot még mindig birtokol a társaságban, de ez inkább csak jelképes tulajdon. A kerület több lépcsőben vonult ki a cégből Leisztinger javára. Összesen kétmilliárd forintot kapott az önkormányzat a Lágymányosi-öbölért, ahol éttermek, vízi színpad, klubhelyiségek, jachtklub, plázs és még számos létesítmény készül.
Leisztinger többmilliárdos beruházást hajtott végre a területen és két szomszédos telket is birtokol, erre hivatkozik az önkormányzat, amikor a nagyvállalkozóval való társulást magyarázza. A kerület illetékesétől megtudtuk, hogy az önkormányzat 38 százalékos nyereséggel szállt ki az üzletből, és Újbuda önkormányzata egyébként sem ingatlanfejlesztő, hogy tovább várjon a jövőbeni, bizonytalan bevételekre. Szerintük most volt érdemes kiszállni a cégből, és Leisztinger árajánlata megfelelő volt.
Alacsony volt a vételár a Fidesz szerint
Nem ért egyet ezzel az érveléssel Schneller Domonkos, a Fidesz helyi képviselője, a Fidelitas budapesti elnöke. Szerinte áron alul adta el részesedését az önkormányzat, átszámítva mintegy 10-11 000 forintos négyzetméteráron, ami egyszerűen nevetséges a folyamatosan felértékelődő Dél-Budán. (Igaz, ez a négyzetméterár némileg megtévesztő, mert beleszámították a Lágymányosi-öböl vízfelületét is.)
Schneller szerint az önkormányzat háromszoros áron értékesíthette volna a telkeit, ha már a Leisztingerrel való társulás idején más feltételeket szab a vállalkozónak. A Fidelitas-vezető úgy véli, az önkormányzat értéken alul apportálta a Leisztingerrel közös cégbe lágymányosi ingatlanait.
További vádak
Ezután olyan szindikátusi szerződést kötött a kerület, amely garantálta, hogy az önkormányzat nem érhet el értéktöbbletet a terület esetleges későbbi felértékelődésekor, harmadrészt az önkormányzat olyan szabályozási tervet fogadott el a Leisztinger tulajdonában lévő ingatlanokra már korábban is, amelyek a nagyvállalkozó telkeit jelentősen felértékelték, anélkül, hogy ebből a kerületnek haszna lett volna - folytatta Schneller. Negyedrészt áron alul adta el végül a nagyvállalkozónak a Kopaszi-gátat, a Lágymányosi-öböl part menti területeit Újbuda – vélekedik a fideszes politikus.
Mindezek után Schneller ismeretlen tettes ellen büntetőfeljelentés benyújtását fontolgatja.
A kerület vezetése szerint viszont nem áron alul adták el a telket Leisztingernek. Ő tisztíttatta meg ugyanis a mocsaras, sittel és szeméttel telerakott ingatlant, és ő vett fel hitelt is a beruházás finanszírozására. Az önkormányzatnak nem lett volna több milliárd forintja az üdülőövezet kialakítására, így viszont egy több mint száz éve hasznosítatlanul álló terület nyer új közfunkciókat.
Az 1-es villamost sem vezették át Dél-Budára
Schneller azt is kifogásolja: Leisztinger nem gondoskodik a terület közlekedési kapcsolatairól, így a megnövekedett forgalom enyhítésére például át kellett volna vezettetnie a vállalkozónak a Lágymányosi hídon az 1-es villamost, amelynek pályájából az alépítmény már eleve ott van a hídon.
A kerület illetékese az Indexnek elmondta: az önkormányzat 550 millió forinttal többet kapott az ingatlanért, mint amire pár évvel ezelőtt becsülték az értékét.
Az értékbecslés furcsaságai
Schneller erre azt mondja, hogy az értékbecslést utólag készítették, és abban direkt olyan árat határoztak meg, amely egyenlő volt a társaságba, az Öböl XI. Kft.-be került apport összegével. Vagyis szerinte az önkormányzat vezetése utólag igazolta magát, és az is érdekes, hogy az értékbecslés értékcsökkentő tényezőként vette figyelembe az önkormányzat telkei esetében, hogy nincs elfogadott szabályozási (rendezési) terv a Kopaszi-gátra, miközben éppen az önkormányzat lassította ennek a tervnek az elfogadását. (A szakbizottság már jóváhagyta a tervet, de a testület elé csak egy évvel később, az apportálás és az értékbecslés után került a javaslat.)
Schneller elismerte, hogy Leisztinger tett némi gesztust, hiszen nem az apport értékének megfelelő árat fizette, vagyis nem az apport összegét növelte meg a jegybaki alapkamaton felüli plusz másfél százalékkal, hanem összesen a jegybanki alapkamaton felül 3,5 százalékos évi kamattal növelte meg a vételárat, de még így sem jelentős az engedmény a fideszes városatya szerint, a kerület még így sem járt túlzottan jól.
Végül is Schneller szerint kétmilliárd forintért összesen 36 hektárt kapott Dél-Budán Leisztinger, ami a piaci árak egyharmadának felel meg.
Az önkormányzattól az Index úgy értesült, hogy az értékbecslés nem utólag készült. Több ilyen becslést is végeztek, ezek közül volt olyan, amelyik előzőleg készült, és volt olyan is, amelyik később állt össze. | https://index.hu/belfold/budapest/leisznduha62/ | https://web.archive.org/web/20221202065954/https://index.hu/belfold/budapest/leisznduha62/ | https://adatbazis.k-monitor.hu/hirek/magyar-hirek/mdf-voksok-a-balliberalisoknak-a-eladtak-a-kopaszi-gatat | Index | hungarian-news | 2006-12-13 00:00:00 | [
"Lakos Imre",
"Leisztinger Tamás",
"Molnár Gyula",
"Tüttő Kata",
"Vas János"
] | [
"MDF",
"MSZP",
"Öböl XI. Kft.",
"SZDSZ",
"Tisztelet Társasága"
] | [
"Bp. XI. kerület",
"Budapest"
] | [
"ingatlan"
] | [
"Kopaszi-gát"
] |
2 | Ügyészségen végzi a „Panama-öböl”? | Hűtlen kezelés miatt feljelentést fontolgat a XI. kerületi Fidesz egyik képviselője az "Öböl-panamaként" elhíresült kopaszi-gáti ingatlanfejlesztés miatt. A polgármester szerint jó üzlet köttetett. A kerület kedden zárt ülésen szavazta meg 1,5 milliárdos üzletrészének eladását. | Több mint 1,5 milliárd forintért eladta a Kopaszi-gát és a Lágymányosi-öböl fejlesztésére 2003-ban alapított cégben, az Öböl XI. Kft.-ben lévő kisebbségi, 19 százalékos üzletrészét Újbuda önkormányzata a kft. társtulajdonosának, az MSZP-közeli nagyvállalkozó, Leisztinger Tamás közvetett érdekeltségébe tartozó cégnek. A fideszes ellenzék javaslata visszavonására szólította fel Molnár Gyula szocialista polgármestert, de a képviselő-testület 21-17-es szavazati aránynyal, tehát az MSZP-SZDSZ- MDF-többség mellett az ellenzék egy részének támogatásával keddi rendkívüli, zárt ülésén jóváhagyta az előterjesztést. Schneller Domonkos fideszes képviselő lapunknak elmondta, nagy valószínűséggel ügyészségi feljelentést tesz hűtlen kezelés miatt ismeretlen tettes ellen.
Budapest egyik leglerobbantabb egykori rozsdaövezetére - két részben, elsőként jövő tavasszal befejeződő kivitelezésben - vízi szórakoztatóközpontot, éttermeket, kulturális létesítményeket, valamint lakó- és irodanegyedet álmodtak meg. A kerület az Öböl Kft.-be kisebbségi tulajdonosként apportálta be a területen fekvő önkormányzati ingatlanokat - az ellenzék szerint jóval áron alul. A Fidesz akkori álláspontja továbbra sem változott: az önkormányzati tulajdonrész fokozatos "átjátszása" többmilliárdos veszteséget okoz a kerületnek, a konstrukció egyedül Leisztingernek kedvez. Az apportálással megkerülhetővé vált a XI. kerület egyik legértékesebb részének nyílt pályázati úton történő hasznosítása, s mivel időközben megtörtént a telekegyesítés, elfogadták a rendezési tervet, sokszorosára nőtt az ingatlan értéke.
Kupper András, a Fidesz-frakció vezetője szerint érthetetlen, ha már az eladás mellett döntött a többség, azzal miért nem várják meg a fejlesztés lezárultát, amikor is az ingatlan biztosan sokkal többet ér. Ráadásul lakó- és irodaházak is épülnek, az igazi hasznot és bevételt pedig ezek hozzák majd a tulajdonos(ok)nak. Molnár Gyula továbbra is cáfolja a vádakat, sőt egyenesen 38 százalékos önkormányzati nyereséget emleget.
2003-ban négyzetméterenként 4 ezer forintos áron vitte be a kft.-be az önkormányzat a 36,2 hektáros területét, összesen 1,565 milliárd forint értéken, s mint azt a polgármester hozzáteszi: ebből 20 hektárnyi a vízfelület, a Kopaszi-gát beépíthetősége pedig maradt 2 százalék. Az értéket független ingatlanbecslő állapította meg. Az első, 5 százalékos üzletrészt 2004 decemberében 347,18 millió forintért adta el a kerület, most pedig csaknem 1,544 milliárdot kapott, a 110 millió forintnyi "megmaradt tulajdoni hányad célja annyi, hogy a cég stratégiai döntéseiről mint tulajdonostárs (a kerület - a szerk.) értesüljön". E három tétel tehát összességében 552,8 millió forintos, azaz 38,2 százalékos nyereséget jelent Újbudának a 2003-as apportértékhez képest. A polgármester szerint soha nem az volt a cél, hogy Újbuda tartósan tulajdonos legyen a kft.-ben, 2003-ban azzal a céllal hozták létre a közös vállalkozást a Lágymányosi-öböllel szomszédos két terület tulajdonosával, hogy a három lepusztult, külön-külön alig fejleszthető területből egy színvonalas kulturális, szórakoztató-központ legyen. Maga az öböl 5,5 milliárdos fejlesztése önkormányzati forrásból kivitelezhetetlen lett volna.
Molnár Gyula elmondta, igaz, hogy a tulajdonrész megtartásával vagy egy későbbi eladásával még nagyobb haszna lehetne az önkormányzatnak. Csakhogy a kerületnek nincs arra lehetősége, hogy a szóban forgó kétmilliárd forintot a vállalkozás 5-10 éves megtérüléséig lekösse a cégben, amelyiknek már így is 2,5 milliárdos hitelállománya van. A részlet- és kamatterheket minden tulajdonosnak fizetni kell. Az önkormányzat nem ingatlanberuházó, a 25 milliárdos évi költségvetéséből 4-5 milliárdot fordít intézményfejlesztésre, ehhez pedig szüksége van a kétmilliárd forintra is, ami a befektetéshez képest több mint 500 millió forintos hasznot jelent.
Schneller Domonkos szerint már az értékbecslés előtti apportálás is szabálytalan volt. A leggyanúsabb azonban a szindikátusi szerződés. Ebben előre rögzítették az eladási árat, azaz kikötötték: az önkormányzat csak úgy szállhat ki a cégből, hogy nem részesülhet az értéknövekményből. Azaz az eladási ár nem lehet több az eredeti érték jegybanki alapkamattal és további 1,5 százalékkal növelt értékénél. A mostani eladás így 1-1,5 milliárd forinttal elmarad a piaci értéktől. Schneller Domonkos valószínűleg ügyészségen tesz feljelentést hűtlen kezelés vádjával ismeretlen tettes ellen. A kerület jogászai szerint azonban erre semmi oka nincs, mivel az értékbecslés megtörtént az apportálás előtt, a szindikátusi szerződés pedig törvényes, és megfelel a bevett üzleti szokásoknak. | http://nol.hu/archivum/archiv-427944-237654 | https://web.archive.org/web/20170202073635/http://nol.hu/archivum/archiv-427944-237654 | https://adatbazis.k-monitor.hu/hirek/magyar-hirek/ugyeszsegen-vegzi-a-apanama-obola | NOL (Népszabadság) | hungarian-news | 2006-12-13 00:00:00 | [
"Lakos Imre",
"Leisztinger Tamás",
"Molnár Gyula",
"Tüttő Kata",
"Vas János"
] | [
"MDF",
"MSZP",
"Öböl XI. Kft.",
"SZDSZ",
"Tisztelet Társasága"
] | [
"Bp. XI. kerület",
"Budapest"
] | [
"ingatlan",
"hűtlen kezelés"
] | [
"Kopaszi-gát"
] |
3 | Molnár átjátszana egy értékes ingatlant Leisztingernek | A három évvel ezelőtt megállapított, mesterségesen alacsony értékhez közeli áron kívánja eladni Molnár Gyula szocialista polgármester a kerület egyik legértékesebb ingatlanegyüttesét az MSZP-hez közel álló Leisztinger Tamás vállalkozónak. | 2006.12.11. 13:03
A három évvel ezelőtt megállapított, mesterségesen alacsony értékhez közeli áron kívánja eladni Molnár Gyula szocialista polgármester a kerület egyik legértékesebb ingatlanegyüttesét az MSZP-hez közel álló Leisztinger Tamás vállalkozónak. A XI. kerületi Fidesz szerint ez a döntés az önkormányzat érdekeinek súlyos sérelmével járna, és jelentős vagyoni hátrányt okozna a kerületnek.
A XI. kerület egyik legértékesebb része a Lágymányosi-öböl és környékén fekvő Duna-parti ingatlanegyüttes. A Molnár Gyula által vezetett önkormányzat a kerület tulajdonában álló földeket 2003 végén apportként vitte be egy gazdasági társaságba. Ezzel az eljárással megkerülhetővé vált a nyílt pályázati úton történő hasznosítás – írta közleményében Kupper András és Schneller Domonkos.
A fideszes képviselők hozzátették: az ÖBÖL XI. Kft. másik tulajdonosa, Leisztinger Tamás MSZP-közeli vállalkozó, aki az azóta eltelt évek során tovább növelte üzletrészarányát a cégben az önkormányzat rovására.
Az önkormányzat a telkeket az ellenzék tiltakozása ellenére a reálisnál jóval alacsonyabb áron vitte be a cégbe. Miután jórészt az önkormányzat döntései következtében a terület értéke azóta a sokszorosára növekedett, Molnár Gyula polgármester a 2005. október 18-i képviselő-testületi ülésen megígérte, hogy tartósan önkormányzati tulajdonban marad a meglévő üzletrész, mivel csak így biztosítható, hogy a projekt hasznából az önkormányzat is részesüljön – emelték ki a Fidesz politikusai, hozzátéve: Molnár Gyula a képviselő-testület 2006. december 12-i ülésére azonban egy olyan előterjesztést nyújtott be, amely az önkormányzat üzletrészét a 2003. év végén megállapított, mesterségesen alacsony értékhez közeli áron javasolja eladni Leisztinger Tamás számára.
Ez a döntés a XI. kerületi Fidesz szerint az önkormányzat érdekeinek súlyos sérelmével járna, és a kerület számára jelentős vagyoni hátrányt okozna. Az ellenzéki párt így azt kéri Molnár Gyulától, hogy vonja vissza javaslatát. A Fidesz szerint ugyanis ez a javaslat nem a kerület polgárainak érdekét és a közvagyon gyarapodását szolgálja, hanem kizárólag Leisztinger Tamás jár jól. | https://magyarnemzet.hu/archivum-archivum/2006/12/molnar-atjatszana-egy-ertekes-ingatlant-leisztingernek | https://web.archive.org/web/20231214100411/https://magyarnemzet.hu/archivum-archivum/2006/12/molnar-atjatszana-egy-ertekes-ingatlant-leisztingernek | https://adatbazis.k-monitor.hu/hirek/magyar-hirek/molnar-atjatszana-egy-ertekes-ingatlant-leisztingernek | Magyar Nemzet (MNO) | hungarian-news | 2006-12-11 00:00:00 | [
"Leisztinger Tamás",
"Molnár Gyula"
] | [
"MSZP",
"Öböl XI. Kft.",
"SZDSZ"
] | [
"Bp. XI. kerület"
] | [
"ingatlan",
"hűtlen kezelés"
] | [
"Kopaszi-gát"
] |
4 | Leisztinger cégéé lesz a volt szakszervezeti vagyon | Karácsony Mihály, a Magyar Nemzeti Üdültetési Alapítvány kuratóriumi elnöke úgy értékelte keddi döntésüket, amellyel megszabadulnak a maradék szakszervezeti vagyontól, hogy véget ért az üdültetésben a rendszerváltás. Kiss Péter kancelláriaminiszter tanácsadója úgy érvelt, hogy korábban a szociális üdültetés 200 üdülőben zajlott, kötött turnusokban, ma viszont már kétezer helyen lehet nyaralni üdülési csekkel, akkor és ott, ahol az illető akar.
Nem eladás az eladás?
A kuratórium kedden úgy döntött, hogy eladja, illetve apportálja a maradék vagyonát jelentő, a Népszabadság becslései szerint összesen 10,5 milliárd forintot érő részvényeit, illetve üzletrészeit. Bár a kuratóriumi elnök szerint nem eladásról van szó, hanem az alapítvány pénzügyi befektetéseinek átalakításáról, ténykérdés, hogy az alapítvány eladja az alapítvány százszázalékos tulajdonában álló Hunguest Vagyonkezelő Rt. tulajdonában álló 49,15 százaléknyi részesedést kitevő Hunguest-részvényeket.
A vagyonkezelő cég 2103 darab, egyenként 1 millió forint névértékű Hunguest Hotels Rt. törzsrészvény tulajdonjogát értékesíti Leisztinger Tamás Arago Befektetési Holding Rt.-jének, összesen 2,1 milliárd forintért.
A maradék vagyont apportálják
Ezzel egyidőben pedig apportálja a Hungest Hotelsbe (amelynek eddig is többségi tulajdonosa volt Leisztinger cége) a maradék 13 szállodáját jelentő, kilenc kft-ben lévő 6,9 milliárd forintos könyv szerinti értékű üzletrészeit, nyolcmilliárd forint értékben, amelyért viszont újra Hunguest részvényeket kapnak, így a 49,15 százalékos részesedés nem változik.
Ugyanakkor az alapítány cégéé lesz a szavazatelsőségi és az osztalékelsőségi részvény, azaz minden fontos kérdésben vétójoguk lesz. A megállapodás része, hogy az MNÜA delegálhatja a felügyelő bizottsági elnököt és az igazgatóságba - a testület létszámától függően - 1-3 tagot delegálhat.
Osztalékban bízva
A trevezett megállapodás eredményeképpen a Hungest Hotels osztalékot fizet majd az alapítványnak: évi 350 milliós osztalékot mindenképp fizetniük kell. Ha nincs osztalék, 416 milliós alapítványi támogatást kell a Hunguest Hotelsnek adnia, ha erre sincs mód, jelzálogjogot jegyeztethet be az alapítvány a cég nagyértékű ingatlanjaira. Karácsony korábban azzal magyarázta a lépés szükségességét, hogy összesen 8,9 milliárdos befektetéseik csupán évi alig 100 millió forintos hozamot eredményeznek, ez pedig kevés az üdültetés támogatására.
Nem lesz többé tulajdonjog
A tervezett ügylettel egyidőben hatályát veszti az a korábbi megállapodás, hogy a Hunguest Hotels által üzemeltetett egykori szakszervezeti üdülők és szállodák visszakerülnének az alapítvány kezelésébe. Karácsony Mihály szerint ugyanakkor az ügylet révén a tavalyi 110 millió forint helyett 1,2 milliárdot fordíthatnak majd az üdültetések támogatására. Egy kuratóriumi tag szerint ez úgy jöhet össze, hogy a részvényekért kapott 2,1 milliárdot állampapírokba fektetik, ennek hozama pedig legalább kétszázmillió lesz, további hatszázmilliót remélnek az üdülési csekkekből, a maradék pénzt pedig a Lesiztinger-cégtől remélik.
Bár a kuratórium felügyelő bizottsága átnézetné a megállapodás tervezetét az aláírás előtt egy független szakértővel, Karácsony Mihály kuratóriumi elnök annak a meggyőzödésének adott hangot a testület ülésén, hogy nem független jogásszal, hanem az alapítvány jogászával, kellene megvizsgáltatni a szerződéstervezetet az aláírás előtt.
Az apportálandó szállodák közül a legismertebb, illetve legnépszerűbb a debreceni Hőforrás, a balatonföldvári Park, a soproni Maróni, a hajdúszoboszlói Béke, a szegedi Forrás, a bükfürdői Répce, a hévízi Panoráma, a mátrafüredi Ózon, a szilvásváradi Szilvás, valamint a siófoki Ezüstpart, amely öt kisebb üdülőt foglal magában.
A politikai szál
Az üzlet érdekessége, hogy a megállapodást az a Karácsony Mihály hozza tető alá, aki Kiss Péter kancelláriaminiszter tanácsadójaként dolgozik a kancellárián. Kiss Pétert pedig az MSZP miniszterelnök jelölő kongresszusán az a Tüttő Kata is támogatásáról biztosította, aki Leisztinger Tamás élettársa. | https://index.hu/gazdasag/magyar/szotvagyon10/ | https://web.archive.org/web/20140727130904/https://index.hu/gazdasag/magyar/szotvagyon10/ | https://adatbazis.k-monitor.hu/hirek/magyar-hirek/leisztinger-cegee-lesz-a-volt-szakszervezeti-vagyon | Index | hungarian-news | 2004-10-19 00:00:00 | [
"Karácsony Mihály",
"Kiss Péter",
"Leisztinger Tamás",
"Tüttő Kata"
] | [
"Arago Befektetési Holding Zrt.",
"Hunguest Hotels Zrt.",
"Hunguest Vagyonkezelő Zrt.",
"Magyar Nemzeti Üdülési Alapítvány (MNÜA)",
"MSZP"
] | [] | [
"ingatlan"
] | [] |
|
5 | Egy milliárdos kapcsolatai után nyomoznak a szocialisták | A "régi szocialisták" nagyszabású pártfoglalási tervet sejtenek az MSZP egyes megyei szervezeteinek hatalmi egyensúlyát felborító tagfelvételi hullám mögött. Tavaly néhány városban váratlanul tíz-tizenötszörösére duzzadt a pártszervezet, és az új tagság szavazataival megválasztott új vezetők azonnal megkezdték a korábbi pártirányítók kiszorítását.
Harmincötmilliárdos erő
A matematikus milliárdos A 2003-as százas toplista dobogójának harmadik helyén álló Leisztinger Tamás a negyedik helyről lépett előre. Az alig több mint 30 éves üzletember kárpótlási jegyekkel üzletelt: ezúttal a Forrás Rt.-ben szerzett 30 százalék körüli, az irányításhoz elegendő részesedést. Vagyonát így a Magyar Hírlap korábbi felmérése óta 5 milliárd forinttal növelte. A matematikus végzettségű Leisztinger Tamás érdekeltségeihez tartozik jelenleg a Pick Rt., a Hunguest Hotels és az Eravis szállodalánc, valamint a Sakkszövetség elnöki tisztét is betölti.
A fantomtagbotrányt kirobbantó vasi szocialisták Leisztinger Tamást gyanítják a több megyében hasonló recept szerint lezajlott változások mögött. Leisztinger az Arago Holding tulajdonosa, érdekeltségeihez tartozik jelenleg a Pick Rt., a Hunguest Hotels és az Eravis szállodaláncok, a Forrás Rt.-ben szerzett 30 százalék körüli részesedést és a Magyar Hírlap által összeállított leggazdagabb vállalkozók toplistáján jelenleg a harmadik, magánvagyonát harmincötmilliárd forintra becsülik. Az Index információi szerint Szombathelyen komolyan vizsgálták, milyen kapcsolat lehet Leisztinger, illetve a másfél év alatt megyei alelnökségig emelkedő Tóth Csaba és új csapata között.
Az MSZP-foglalási teóriáról eddig hivatalosan senki sem nyilatkozott, névtelen informátorokra hivatkozva azonban már több sajtóorgánum megszellőztette a pártban elterjedt véleményt. Elsőként a szombathelyi internetes lap, a nyugat.hu, majd nyomában a Heti Válasz írt arról, hogy a vállalkozó a választások előtt adott párttámogatások elmaradt kompenzációja miatt próbálja saját embereivel "elfoglalni az MSZP-t". Az Index megkeresésre Leisztinger Tamás titkárságán azt a választ kaptunk, hogy a vállalkozó nem kívánja kommentálni az ügyet.
Vidéki kötődés
Névtelenséget kérő informátoraink és a két említett lap egybehangzóan állítják, hogy van kapcsolat az új Vas megyei alelnök és a milliárdos között. A Tóth Csaba résztulajdonában álló SIL cégek ugyanis jelentős megrendeléseket kaptak a Leisztinger-tulajdonban lévő szállodalánctól.
Hasonló a helyzet Hajdú-Biharban is. A gyors előmenetellel megyei elnökké emelkedő Oláh Lajos az Arago Holding részeként működő Pick Szeged Rt. igazgatósági tagja volt. A gyanút erősíti az is, hogy Leisztinger élettársa, Tüttő Kata a Fiatal Baloldal - Ifjú Szocialisták, a Fibisz alelnöke és a budapesti MSZP-elnökség tagja.
Kezükben az alapszerv
Az új háló Régiek teóriája szerint a kormányváltás óta egymáshoz kapcsolódó megyei pártfoglalási akció zajlik a párban. A névtelenségbe burkolózó párttagok információi szerint a vasi eseten kívül hasonló módszerekkel történt elnökváltás Hajdú-Biharban, és Göndör István parlamenti MSZP frakvezető-helyettes, nagykanizsai elnök leváltását is az "újak" számlájára írják. Néhány budapesti kerület mellett az "újak" országos kapcsolati hálójában erős elemnek tartják még a majdnem MSZP választmányi elnökséget szerző fiatal Botka László vezetése alatt álló Szegedet, és Szolnokot, ahol Botka édesanyja a polgármester.
Egyes feltételezések szerint az utóbbi hónapokban legalább tízezer ember lépett be a harmincezer fős pártba. Rendszerint a 2002-es választásokon gyengén szereplő csoportok létszáma szaporodott. Az új tagokra támaszkodó pártvezetők megjelenése a kongresszusokon is felborítja a tizenhárom év alatt kialakult erőviszonyokat.
Szombathelyen az eddig példátlan pártfoglalási akció bizonyítékának tartják, hogy a korábban nyolcszáz tagú megyei szervezet néhány hónap alatt ezerötszáz-kétezer fősre duzzadt - papíron. A megyeszékhelyen ugyanis kételkednek benne, hogy Tóth Csabát és csapatát a csúcsra repítő kőszegi szervezet hirtelen több száz fősre növekedhetett. Köszegen a taglétszám tíz éven át negyven fő körül stagnált, most pedig két új alapszervezet is kiburjánzott belőle.
A botrány nem csillapodik a megyében, romák tömeges beléptetéséről beszélnek, és a vasi Fibiszben is dúl a konkurens csoportok közötti harc. Az ifjúsági szervezet jelölési kvótával rendelkezik az MSZP választási listáin. A megyei Fibisz több kiegyezés után december közepén negyedszer is megalakult, az országos vezetés azonban a Tóth Csabáék körébe számító csoportot ismerte el hivatalosan.
Tóth Csaba alelnök szerint viszont bizonyítékok nélküli névtelen állításokkal nem kellene foglalkozni. A vasi pártvezető hozzáfűzte azért, hogy a Leisztinger Tamáshoz fűződő kapcsolatról szóló híresztelés "úgy baromság, ahogy van". Tóth szerint minden szervezet életében bekövetkező változás, növekedés feszültségekkel jár, amit nem egyformán élnek meg az érintettek, de ez nem jelenti azt, hogy belső harcok dúlnának az MSZP-ben. Sokkal nagyobb bűn viszont bármi másnál, hogy egyesek saját érdekeik védelmében félinformációkat szivárogtatnak ki - állítja a politikus. Szerinte ugyanis a létszámnövekedés azt eredményezte csak, hogy a párttagság létszáma nagyjából a tíz évvel korábbi szintre emelkedett. Tóth Csaba leszögezte, a roma szavazatok pénzért való bevásárlásáról szóló ügy pedig megszűnt, miután az ügyet kirobbantó roma vezető saját magát cáfoló nyilatkozatot adott ki. | https://index.hu/belfold/leisztinger0/ | https://web.archive.org/web/20230322002335/https://index.hu/belfold/leisztinger0/ | https://adatbazis.k-monitor.hu/hirek/magyar-hirek/egy-milliardos-kapcsolatai-utan-nyomoznak-a-szocialistak | Index | hungarian-news | 2004-01-23 00:00:00 | [
"Leisztinger Tamás",
"Oláh Lajos",
"Tóth Csaba (MSZP)",
"Tüttő Kata"
] | [
"Arago Befektetési Holding Zrt.",
"MSZP",
"Pick Szeged Rt.",
"SIL cégcsoport (lakberendezés)"
] | [
"Hajdú-Bihar megye",
"Vas megye"
] | [] | [] |
|
6 | Gémesi kilépett és kipakolt | Elhagyja az MDF-et Gémesi György, mivel egy ideje meglehetősen rossz viszonyban van a párt vezetésével. Azt állítja, nem lép be másik pártba, és a gödöllői polgármesterségre fog koncentrálni. A távozó politikus kiárusítással vádolta az MDF-et.
Hiába volt a mámorító éjszakát idéző nyílt levél, az MDF alelnöke a Fidesz és a KDNP közös jelöltje lesz. Dávid Ibolya disznóöléssel ünnepelte volna az egységet, de akkor még nem tudta, hogy a malac helyett a választási esélyek halnak meg.
A gödöllői polgármester nem lépne át a Fideszbe, de úgy látja, nincs maradása az MDF -ben sem, amely "önös-érdekpárttá vált".
Az utóbbi hónapok személyiséget, és becsületet sértő támadásai miatt Gémesi György kilép az MDF-ből. A politikus a volt MDF-székházban tartott sajtótájékoztatót, ahol korábbi pártját vádolta.
A jobboldali párt elnökségi tagja, Gödöllő polgármestere azt állította, hogy a választások első fordulója után Schmuck Andor Gödöllőn meglátogatta, és ott azt állította, hogy az MDF rajta keresztül Leisztinger Tamás vállalkozótól pénzt kapott. A politikus nem jegyezte meg, hogy mennyit, de utalt rá, hogy az MDF a két nagy párthoz hasonló méretű kampányt folytatott. "Ki lehet számolni" - mondta. (A második forduló előtt a Heti Válasz egy cikkében azt állította, hogy a Tisztelet Társasága egyes MDF listáján szereplő képviselőjelöltjei Leisztinger emberei . Dávid Ibolya a hírre reagálva közölte: nem volt baloldali pénz az MDF kampányában.)
A pénzért cserébe
Gémesi szerint a pénzért cserébe az MDF az országos listáján a Schmuck által alapított Tisztelet Társaságának öt tagját előkelő helyre rakta. "Négy közülük Leisztinger Tamáshoz köthető" - állította Gémesi arra hivatkozva, hogy a sajtóban erről megjelent információkat az MDF nem igazíttatta helyre. "Ilyen szintű kiárusítása az MDF-nek az elmúlt években nem történt meg" - hangsúlyozta Gémesi, aki szerint Schmuck legfeljebb 150, de legalább 80 ezer plusz szavazót ígért, akik "bármikor, bárkire szavaznak".
Gémesi a kampányban játszott saját szerepéről azt nyilatkozta, hogy "híd volt a Fidesz és az MDF között". A politikus szerint ő volt a legrégebben a párt elnökség tagja. Az elnökség munkájában azonban már tavaly nyár óta nem vett részt, amit azzal magyarázott, hogy "konfliktusnak nem akarta kitenni magát és az elnökséget".
Gémesi pártból való távozásához hozzájárult még Roszik Gábor nylít levele, amelyben az MDf egyik rendszerváltója konkrétan az MDF elhagyására és a Fideszbe belépésre szólította fel Gémesit. "Elhagyom a Magyar Demokrata Fórumot, és nem fogok átlépni egyetlen egy pártba sem" - mondta Gémesi.
Dolgozna még, ha van hely
Gémesi elmondta, hogy a következő hónapokban Gödöllőre fog koncentrálni, és az őszi önkormányzati választásokon a Gödöllői Lokálpatrióta Klub képviseletében indul. Hozzátette: amennyiben létrejön egy önálló, keresztény értékeket valló, tiszta és mérsékelt hangvételű jobbközép párt, annak munkájában szívesen részt vesz.
Gémesi több hónapja lebegtette távozási szándékát és nem vett részt a pártelnökség munkájában sem. Október végén, miután kiderült, hogy tárgyalásokat folytatott a Fidesszel és a KDNP-vel, Dávid Ibolya érzelmes hangvételű nyílt levélben kérlelte alelnökét, hogy gondolja meg magát.
A gödöllői polgármester már korábban kinyilvánította: azért távolodott el a pártelnöktől, mert szerinte az MDF pont azt a pártot, a Fideszt támadta leginkább, amellyel a választások után koalíciót köthetett vona.
Az MDF és Gémesi civódását majdnem egy éve nyomon követhetjük: az alalenök nyári kiborulása után Dávid Ibolya, a 2004-es EU-s választások részleges sikerére hivatkozva próbálta felidéztetni Gémesivel, "azt a mámoros éjszakát". Januárban viszont már várható volt, hogy a gödöllői polgármester elhagyja pártját.
Az össze nem fogás egyik vesztese
A választások első fordulója után Gémesi ismét többször bírálta a párt vezetését, amiért nem akartak megállapodást kötni a Fidesszel. A gödöllői polgármesteri posztot is betöltő Gémesi 2002-ben simán nyerte a Pest megyei 4-es körzetet, és most is befutónak számított, a második fordulóban védül a koalíciós jelölt nyert.
Egyébként az MDF-et ciklus közben elhagyó képviselők éppen a 2002-ben MDF-es kampányfőnökként dolgozó Gémesiről terjesztették, hogy annak idején elismerte, a négy évvel ezelőtti kampányköltségek jelentős részét Leisztinger Tamás finanszírozta.
Az MDF keresztényi alázatot kíván
Az MDF-et nem érte váratlanul Gémesi György döntése, mondta az MTI-nek Hock Zoltán, a demokrata fórum elnökhelyettese.
A politikus emlékeztetett arra, hogy Gémesi György már régóta nem vett részt az MDF politikájának alakításában és az elnökségi üléseken. Ha részt vett volna az elnökség munkájában, tudnia kellett volna, hogy milyen megállapodást kötött a párt a Tisztelet Társaságával.
Az MDF elnökhelyettese úgy fogalmazott: azt kívánja Gémesi Györgynek, hogy az a keresztényi alázat és mérsékelt konzervatív gondolkodásmód vezérelje a továbbiakban, amelyre sokszor szokott hivatkozni. Hock Zoltán kívánja, hogy a gödöllői polgármesternek legyen ereje objektíven elemezni választási vereségének okait, és feldolgozni a kudarcot.
A TT szerint méltatlan
Horváth Éva, a Tisztelet Társasága sajtófőnöke az MTI-nek eljuttatott közleményében azt írta: a Tisztelet Társasága mind a négy parlamenti pártot három - a szépkorúak életvitelét segítő - ponttal kereste fel a közös együttműködés reményében.
A közlemény szerint a pártok közül a Magyar Demokrata Fórum volt az, amelyik a Tisztelet Társasága számára is megfelelő együttműködés keretében vállalta fel a három javaslat képviseletét. Az állítólagosan "senki által nem látott megállapodást" a hazai sajtó szinte teljes részvételével írta alá az MDF és a Tisztelet Társasága 2006. február 14-én a Parlament kávéházban, írták.
Mint írták, a "Tisztelet Társasága méltatlannak találja Gémesi György elkeseredett próbálkozását, hogy választási vereségének kimagyarázására most éppen társaságunkat és ezáltal 145 ezer idős embert, azaz szépkorú tagságunkat próbálja felhasználni". | https://index.hu/belfold/gemesi7020/ | https://web.archive.org/web/20230206062137/https://index.hu/belfold/gemesi7020/ | https://adatbazis.k-monitor.hu/hirek/magyar-hirek/gemesi-kilepett-es-kipakolt | Index | hungarian-news | 2005-05-05 00:00:00 | [
"Leisztinger Tamás",
"Schmuck Andor"
] | [
"MDF",
"Tisztelet Társasága"
] | [] | [
"pártfinanszírozás"
] | [] |
|
7 | Nagymosás a honvédségnél | Még márciusban hirdetett nyílt közbeszerzési eljárást a Honvédelmi Minisztérium "Textiltisztítás, -javítás és szolgáltatás 2004-2005-2006-ban" tárgyban. A kiírásból kiderül, hogy a nyertesnek a katonai feladatok ellátásával kapcsolatos szennyes textíliák mosása, az egészségügyi textíliák higiénikus mosása, vasalása, varrodai javítása, sterilezése, vegytisztítása, utánszínezése, mentesítése, szakszerű és fajtánkénti csomagolása, valamint megadott átadás-átvételi helyre történő szállítása lesz a feladata. Az éves mennyiség 2590 tonna, amit kilencven telephelyről kell el- és visszaszállítani.
Két jelentkező
A pályázati dokumentációt két cég, a korábban a Honvédelmi Minisztérium tulajdonában álló Centrál Mosodák Rt., illetve a Magyar Egészségügyi Mosodák Kft. vásárolta meg. A Centrál Mosodák jelenlegi tulajdonosa az a Forrás Rt., amelynek többségi tulajdonosa az MSZP-közelinek tartott vállalkozó, Leisztinger Tamás Arago Rt.-je.
A jelentkezőknek táblázatba kellett gyűjteniük, hogy a különféle mosási módok mennyibe kerülnek. Az ajánlattevőknek egy úgynevezett felírólapon kellett megadniuk az egységárakat, javítási szolgáltatás nélkül (sima mosás), illetve javítási szolgáltatással együtt (komplex mosás).
Árajánlatok
Mindkét feladatcsoportra a Magyar Egészségügyi Mosodák Kft. adott jobb ajánlatot: a sima mosásért évi 377 142 500 forintot, a koplexért 489 472 500 forintot kért a nyertes Centrál 454 940 000 forintos, illetve 571 milliós ajánlatával szemben. Fajlagosan a vesztes 161 Ft/kg-ért vállalta volna a komplex mosást, a Centrál 187 Ft/kg-ért. Az eljárási feltételek szerint a legolcsóbb ajánlatot tevőt kellett volna nyertessé nyilvánítani. A vesztes beadványaiban úgy kalkulál: összességében évi százmillióval járt rosszabbul a HM azzal, hogy nem az ő ajánlatuk győzőtt.
A kiírás szerint ajánlati árként a javítást is tartalmazó szolgáltatás díját kellett megadni, a tendervesztes Magyar Egészségügyi Mosodák Rt. szerint azonban a Centrál a sima szolgáltatás díját adta meg. A vesztes bíróságon támadta meg az eljárást, miután a Közbeszerzési Döntőbizottság nem vizsgálta meg érdemben kifogásait.
HM: nyílt eljárás volt
A honvédelmi tárca három hét alatt is csak igen szűkszavú választ tudott adni az Index kérdéseire. A közbeszerzési eljárással kapcsolatos vitáról a HM csupán annyit közölt, hogy nyílt közbeszerzéssel választották ki a nyertes ajánlattevőt, és a bírálati szempontokat is közzétették a Közbeszerzési Értesítőben. Az árproblémával kapcsolatos kifogásról a HM képviselője azt mondta a Közbeszerzési Döntőbizottság előtt, hogy a benyújtott folyamatábra szerint a Centrál Mosodák ajánlati ára a javítással növelt szolgáltatásra vonatkozott. A HM érvelése szerint a sima mosás ára is tartalmazott javítási költségeket, igaz ebben az esetben csak az apróbb hibák kiküszöbölését írták elő, míg a komplex mosásnál a nagyobb javításokat is.
Mit takar a sima mosás
Ugyanakkor a bírálati jegyzőkönyv ennek ellentmond, ebben a Centrál Mosodák ajánlatánál úgy határozták meg a sima mosást, hogy "a mosás és vegytisztítás alapszolgáltatás magában foglalja az anyagátvétel, a mosás vagy vegytisztítás, a szárítás, a vasalás, a hajtogatás, a kötegelés, a csomagolás és a szállítás költségét". A komplex mosás ára pedig "az előbbieken felül tartalmazza az 1 kilogrammos egységre eső átalánydíjas javítás költségét is. A javítás átalánydíja az igény szerinti varrás, stoppolás és alkatrészcsere költségét foglalja magában".
A Centrál Mosodák Rt. megbízása a 2004. szeptember 1. és 2006 november 30. közötti időre szól. Azt a Honvédelmi Minisztérium kommunikációs igazgatósága nem közölte, hogy pontosan mennyibe fog kerülni a mosási szolgáltatás, holott úgy tudjuk, a megkötött szerződés tartalmaz konkrét összeget.
Megkeresésünkre a Centrál Mosodák Rt. vezérigazgatója elzárkózott a nyilatkozattételtől arra hivatkozva, hogy a jogi procedúra még nem zárult le.
Az üggyel a vesztes beadványa alapján a Közbeszerzési Döntőbizottság is foglalkozott. Először arról határozott, hogy az árvitát saját hatáskörében vizsgálja ki, majd nem sokkal később úgy döntött, hogy nem foglalkozik az árproblémával. Az Egészségügyi Mosodák Kft. beadványában kifogásolta, hogy nem ugyanazokat az árakat hasonlították össze, a Centrál reakciójában azt nehezményezte, hogy konkurensének nincs a katonai mosás területén szerzett tapasztalata. Maga a HM erre azt közölte, hogy ilyen feltételt nem is szabott, mivel nincsen érdemi különbség a különféle mosási referenciák között. (Azt a Centrál sem tagadta, hogy ebben a műfajban csak és kizárólag neki van referenciája Magyarországon, hiszen ezeket a munkákat mindig ez a cég végezte.)
Különböző értelmezések
A Közbeszerzési Döntőbizottság mindezek ellenére megbüntette a HM-et négymillió forintra, amiért nem zárta ki az Egészségügyi Mosodák Kft.-t mint alkalmatlan ajánlattevőt, majd e jogértelmezés alapján arra jutott, hogy a másik kifogást, amit korábban saját hatáskörébe vont, nincs oka kivizsgálni, mert a második helyezett rossz referenciái okán amúgy sem alkalmas a feladatra.
Bíróság előtt folytatódik a jogvita
A honvédelmi tárca közbeszerzésén mindkét ajánlatot érvényesnek nyilvánították a kiírási feltételek alapján, nyilatkozta az Indexnek Babos Imre, a Magyar Egészségügyi Mosodák Kft. ügyvezető igazgatója. A cégvezető szerint a bírálati jegyzőkönyvből egyértelműen kiderül: a Centrál minden ára magasabb volt az általuk ajánlottnál. Még a szerződéskötés előtt felhívták a HM figyelmét a visszásságra, ennek ellenére szerződést kötöttek a nyertesnek nyilvánított céggel. Babos Imre sérelmezte, hogy a Közbeszerzési Döntőbizottság ahelyett, hogy megvizsgálta volna panaszukat, lényegében egy új, a kiíró által nem támasztott feltételt szabott. Az ügyvezető jelezte, bíróságon támadták meg a közbeszerzési határozatot és bízik abban, hogy nekik adnak majd igazat.
A honvédelmi tárca a bírsággal kapcsolatos kérdésünkre így reagált: "A jogorvoslati eljárás során a Közbeszerzési Döntőbizottság a határozatát az ajánlati felhívásban és dokumentációban előírt feltételek - és az ajánlatok előírt feltélekhez történő megfelelésének, vagy nem megfelelésének - ismeretében hozta meg. A Közbeszerzési Döntőbizottság határozata nem emelkedett jogerőre tekintettel arra, hogy az eljárás folytatódik." | https://index.hu/belfold/mosas1015/ | https://web.archive.org/web/20221206140311/https://index.hu/belfold/mosas1015/ | https://adatbazis.k-monitor.hu/hirek/magyar-hirek/nagymosas-a-honvedsegnel | Index | hungarian-news | 2004-10-25 00:00:00 | [
"Leisztinger Tamás"
] | [
"Arago Befektetési Holding Zrt.",
"Centrál Mosodák Zrt.",
"Forrás Nyrt.",
"Honvédelmi Minisztérium (HM)"
] | [] | [
"közbeszerzés"
] | [] |
|
8 | Vádemelési javaslat a HM volt sajtófőnöke ellen | Vádemelési javaslattal az ügyészséghez továbbította a nyomozás iratait a rendőrség. A rendőrség Matyuc Péter, a honvédelmi tárca volt kommunikációs igazgatóját, a kancellária jelenlegi helyettes államtitkárát közérdekű adattal való visszaéléssel gyanúsította meg az Index újságírójának feljelentése nyomán. Az újságíró azért tett feljelentést ismeretlen tettes ellen, mert a Honvédelmi Minisztérium nem engedett betekintést egy közbeszerzés nyertesével kötött szerződésbe.
Az ügy előzménye, hogy a HM tavaly márciusban hirdetett nyílt közbeszerzési eljárást "textiltisztítás, -javítás és szolgáltatás 2004-2005-2006-ban" tárgyban. A kiírásból kiderült, hogy a nyertesnek a katonai feladatok ellátásával kapcsolatos szennyes textíliák mosása, az egészségügyi textíliák higiénikus mosása, vasalása, varrodai javítása, sterilezése, vegytisztítása, utánszínezése, mentesítése, szakszerű és fajtánkénti csomagolása, valamint megadott átadás-átvételi helyre történő szállítása a feladata. Az éves mennyiség 2590 tonna, amit kilencven telephelyről kell el- és visszaszállítani.
Két jelentkező
A pályázati dokumentációt két cég, a korábban a Honvédelmi Minisztérium tulajdonában álló Centrál Mosodák Rt., illetve a Magyar Egészségügyi Mosodák Kft. vásárolta meg. A Centrál Mosodák jelenlegi tulajdonosa az a Forrás Rt., amelynek többségi tulajdonosa az MSZP-közelinek tartott vállalkozó, Leisztinger Tamás Arago Rt.-je.
Az ügyben azóta is jogvita van folyamatban, mivel a vesztes vitatja a pályázat tisztaságát és állítja, hogy a két ajánlat közül a minisztérium a drágábbikat választotta. Az Index szerette volna tisztázni a valós helyzetet, ezért még tavaly szeptemberben kértük a szerződésbe való betekintés lehetőségét. A HM a jogvitára hivatkozva elutasította a kérést, ezért először az adatvédelmi biztostól kértünk állásfoglalást. Péterfalvi Attila megkeresésére a HM azt állította, hogy még csak hasonló kérés sem érkezett a tárcához. Az Index újságírója ezután fordult a rendőrséghez.
A rendőrség néhány hónapos nyomozást követően arra a megállapításra jutott, hogy Matyuc közérdekű adokkal való visszaélést követethetett el, ezért vádemelési javaslattal továbbították a nyomozati iratokat az ügyészségre. Németh Lajos rendőrségi szóvivő megerősítette értesülésünket. | https://index.hu/belfold/matyc0708o/ | https://web.archive.org/web/20201021232716/https://index.hu/belfold/matyc0708o/ | https://adatbazis.k-monitor.hu/hirek/magyar-hirek/vademelesi-javaslat-a-hm-volt-sajtofonoke-ellen | Index | hungarian-news | 2005-07-08 00:00:00 | [
"Leisztinger Tamás",
"Matyuc Péter"
] | [
"Arago Befektetési Holding Zrt.",
"Centrál Mosodák Zrt.",
"Forrás Nyrt.",
"Honvédelmi Minisztérium (HM)"
] | [] | [
"közbeszerzés"
] | [] |
|
9 | Családi összefonódás? | korábbiak
A magyar kultúra napja tiszteletére ünnepi gálaműsort rendeztek a Vigyázó Sándor Művelődési Házban január 24-én.
A mai nappal nevezte ki Orbán Viktor miniszterelnök és Rogán Antal frakcióvezető Dunai Mónikát a frakció szóvivőjévé.
Az 1956-os forradalom és szabadságharc kitörésének 58. évfordulóján a Kegyeleti Emlékparkban tartották a megemlékezést.
Október 22-én kezdődtek meg az 1956-os forradalom és szabadságharc emlékére rendezett ünnepségek Rákosmentén.
a nap írása
korábbiak
Riz Levente: "Büszke vagyok Rákosmentére!" - Egy összetartó közösség sikereiről mesél Rákosmente polgármestere.
a nap interjúja
korábbiak
Az elmúlt harminc év mozdulatlansága után látható városfejlesztés indult meg a Riz Levente (Fidesz-KDNP) polgármester vezette Rákosmentén.
fotók
több
események
több
Tartsa a kurzort egy dátum fölé az aznapi programok- ért. Kattintson egy napra a részletekért.
Jelenleg nincs erre a napra vonatkozó információ
médianaptár
több
Jelenleg nincs információ
szavazás
több
Jelenleg nincs aktív szavazás. | http://rakosmente.fidesz.hu/index.php?CikkID=46064 | null | https://adatbazis.k-monitor.hu/hirek/magyar-hirek/csaladi-osszefonodas | rakosmente.fidesz.hu | hungarian-news | 2005-11-05 00:00:00 | [
"Alexa György",
"Alexa Miklós"
] | [
"Molax Bt.",
"MSZP"
] | [
"Bp. XVII. kerület",
"Budapest"
] | [
"összeférhetetlenség"
] | [] |
|
10 | Partraszállók | Csak formális lehet az a pályázat - ha egyáltalán kiírják -, amelyet a Vituki Kht. hirdetne meg ferencvárosi Duna-parti ingatlana eladására. A terület ugyanis mindenképpen a Wallisé lesz. | Ígéretes, bár jelenleg elhanyagolt, 15 hektáros telek felét foglalja el több mint harminc éve a ferencvárosi Duna-parton a Vituki Környezetvédelmi és Vízgazdálkodási Kutató Intézet Kht., a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium (KVVM) háttérintézménye. A környék nagyszabású fejlesztés előtt áll, a közelben Tesco áruház épül, a szomszédos Nagyvásártelepen pedig egy befektetőcsoport három év alatt 2500 lakást, üzletközpontot kíván építeni a Duna partjára, a kerületi önkormányzat ehhez igazodva már megkezdte a szabályozási terv módosítását.
Nem meglepő, hogy a Wallis cégcsoport - amely már a szocialista Baja Ferenc minisztersége idején gyümölcsöző kapcsolatot épített ki a Vituki-tulajdonos KVVM-mel - szemet vetett az ingatlanra. (A Wallis-cégek például tíz éve 115 millió forintos támogatást kaptak a zöld tárcától a Naturexpo környezetvédelmi kiállítás megszervezésére, ahol autóikat is kiállították, az előző ciklusban pedig tanácsadói szerződéseket kötöttek a minisztériummal.) Így is sajátos, hogy a múlt év végén a Wallis Ingatlan Zrt. vezérigazgató-helyettese, Gerő János a nagyobb nyomaték kedvéért a szocialistákhoz kötődő - időközben a Pénzügyminisztérium államtitkárává avanzsált - Tátrai Miklós környezetvédelmi helyettes államtitkár társaságában kereste fel Kemény Attilát, a Vituki igazgatóját, hogy közölje vele ingatlanvételi tervét.
A Wallis kipenderítette volna a tekintélyes kutatóintézetet, de szembesülve a költöztetés meg a 15 emeletes irodaépület bontási költségeivel, idén január 25-ei írásos, inkább diktátumnak ható ajánlatában már ez utóbbiba szuszakolta volna bele a telken elszórt tucatnyi épületben működő, további felesleges ingatlanait évi 70 millió forintért bérbe adó kht-t. A javaslat szerint ezt január 31-éig el kellett volna fogadnia a Vitukinak, majd az ütemterv szerint az összes területhasználati, üzemeltetési szerződés átnézése után a Wallis szándéka szerint márciusban már ki is fizette volna a 7,5 hektár 1,1 milliárd forintos vételárának 10 százaléknyi előlegét. A máskor rendkívül elfoglalt Tátrai - aki Persányi Miklós miniszter megbízottjaként érvényesítette az állam tulajdonosi jogait - január 31-én egyeztetett is Keménnyel, aki nem akart érteni a szóból. A főhatósági rosszallást vállalva értékbecslést készíttetett, sőt a Vituki számára felesleges ingatlanok pályázati úton való értékesítését javasolta. Az összközműves, kitűnő tömegközlekedéssel, saját hévízkúttal, uszodával rendelkező ingatlan becsült értéke (hozam-, illetve pótlásiérték-számítás alapján) 3,2-3,9 milliárd forint, ez utóbbiból a hozzá tartozó 0,4 hektáros földterülettel együtt a torony 1,3 milliárdot érhet, az ajánlat tehát a maradék Vituki-telek becsértékének a felét sem érte el.
Közben az intézet szerződéseit a Tátrain keresztül kijárt engedéllyel átbogarászta a Wallis, így pontosan kiismerte az osztatlan közös tulajdonú ingatlan birtokviszonyait és a Vituki elhelyezési igényét. Ezt követően két cégén keresztül június végén megszerezte a Hume Kft.-t, amely addigra felvásárolta az osztatlan telek egyik társtulajdonosa, a Mertcontrol Zrt. tulajdonrészét a rajta álló épülettel együtt. A többi tulajdonosnak elővásárlási joga van, de Tátrai utasításának is köszönhetően - miszerint a Vituki "haladéktalanul" mondjon le róla - az ügylet gördülékenyen lezajlott.
Ez még Kemény idejében történt, akit azonban formálisan közös megegyezéssel - de határozott idejű szerződésének lejárta előtt fél évvel - novemberben rapid módon elbocsátott a tárca. A helyére lépett, az Agárd Holding Rt.-be integrált hat mezőgazdasági kombinát válságmenedzselésével ismertté vált Kari Attila azt tervezi: pályázatot ír ki, de - mint érzékeltette - maga sem vár csodát, hiszen ha a korábbi érdeklődők netán indulnának is, a Wallis az eredményhirdetéskor élhetne elővásárlási jogával, ilyen feltételekkel viszont most már aligha akadna komoly pályázó.
A szaktárca segítségével bebetonozott pozíciója birtokában a Wallis módosított ajánlatán, s júliusban már csak 860 millió forintot kívánt fizetni, de azóta a HVG értesülései szerint 1,1 milliárd forintra emelte a tétet a 7,1 hektárra redukált terület fejében. Közben a Vituki-menedzsment javaslatait megszívlelve már nemcsak a toronyházban, hanem két másik, több mint 300 millió forintra becsült épületben is maradhatna a kht, sőt a Wallis átadná számára a Mertcontroltól mintegy 200 millióért szerzett épületet, és átvállalná a bérlők 150 millió forintos kártalanítását is. A Vituki így négy épületben folytathatná működését.
A Vituki kemény tárgyalófél lesz - jelezte Kari -, hiszen 2007-től kezdve a KVVM a konvergenciaprogram miatti megszorításokra hivatkozva, egy fillért sem kíván közhasznú társasága támogatására fordítani, viszont az intézet megtarthatja az ingatlanügyletből származó bevételt. Így a vízrajzi alapadatok karbantartását, a felszíni és a felszín alatti vízkészletek változásának nyomon követését, a közcélú méréseket, kutatásokat üzleti bevételeiből kell kitermelnie, ami annak fényében különösen ellentmondásos, hogy közben a szakminiszter egyetlen lehetőséget sem hagy ki, hogy az unióból érkező támogatásoknak köszönhető nagyszabású környezetvédelmi programokat méltassa. Az eladásra kijelölt egyik épület ad helyet a hidraulikai modellkísérleteknek és a vízsebességet mérő műszerek hitelesítéséhez szükséges, az országban ugyancsak egyetlen speciális csatornának. Ezek nagy valószínűséggel megszűnnének, amivel Tátrainak írt augusztusi feljegyzésében Varga Miklós vízügyi szakállamtitkár nem értett egyet, attól tartva, hogy ezáltal az árvízvédekezés irányításához szükséges információ megbízhatósága is csökkenne, s valahol el kell végeztetni a minisztériumi kommunikációban nagy szerepet kapó Vásárhelyi-terv tiszai tározóinak kialakításához szükséges modellkísérleteket is.
"Év végéig szeretném átvilágítani az intézményt, s ha megrendelések híján vagy a csekély igények miatt ésszerűtlen fenntartani valamely tevékenységet, akkor azt a szolgáltatást inkább beszerezzük a piacról, szükség esetén akár külföldi intézményektől" - jelezte a megváltozott szemléletet a HVG érdeklődésére a Vituki igazgatója. A zöld tárcától - idén utoljára - kapott 400 millió forint körüli támogatáshoz képest az ingatlaneladásból várt, 1 milliárd forinton felüli összegből a műszerek egy részének cseréjére is futhatja, így a megmaradó tevékenység még színvonalasabban lesz végezhető - helyezte kilátásba Kari. Az persze már sosem fog kiderülni, mennyi lenne az ingatlanbevétel, ha a Wallis "indikatív vételi ajánlatait" figyelmen kívül hagyva, tisztességes versenytárgyaláson dőlhetne el a ferencvárosi állami ingatlan sorsa.
SZABÓ GÁBOR | http://hvg.hu/hvgfriss/2006.49/200649HVGFriss178 | https://web.archive.org/web/20231223044207/https://hvg.hu/hvgfriss/2006.49/200649HVGFriss178 | https://adatbazis.k-monitor.hu/hirek/magyar-hirek/partraszallok | HVG | hungarian-news | 2006-12-06 00:00:00 | [
"Gerö János",
"Tátrai Miklós"
] | [
"Környezetvédelmi Minisztérium",
"Vituki Kht.",
"Wallis cégcsoport"
] | [] | [
"ingatlan"
] | [] |
11 | PUCH ÉS BAJA: MEGSZÜNTETETT NYOMOZÁS | PUCH ÉS BAJA: MEGSZÜNTETETT NYOMOZÁS
Bizonyíték hiányában a Központi Nyomozó Főügyészség megszüntette azt a nyomozást, amelyben az MSZP-s Baja Ferenc és...
Bizonyíték hiányában a Központi Nyomozó Főügyészség megszüntette azt a nyomozást, amelyben az MSZP-s Baja Ferenc és Puch László esetleges szerepét vizsgálták a K&H-brókercég botránya ügyében. Kulcsár Attila, az ügy elsőrendű vádlottja többször tett terhelő vallomást Bajára, a Miniszterelnöki Hivatal politikai államtitkárára és Puchra, a szocialisták pártpénztárnokára, mondván, korrupciós pénzeket fogadtak el tőle, amiért cserébe különböző előnyöket nyújtottak neki. Keresztes Imre vezető főügyész a HVG-nek elmondta: Baját és Puchot ki sem hallgatták. Tanúként azért nem, mert a tanúnak igazat kell mondania, márpedig az eljárásban az érintettek esetleges bűnösségét vizsgálták, gyanúsítottként pedig azért nem, mert ehhez fel kellett volna függeszteni az országgyűlési képviselőknek járó mentelmi jogukat, annak kezdeményezésére viszont nem volt elég indok. Kulcsár ismételt meghallgatásából, számlák, cégiratok, telefonlisták ellenőrzéséből ugyanis nem találtak bizonyítékot arra, hogy Kulcsár valóban megvesztegette volna a két politikust. Ebből még nem következik - hangsúlyozta a főügyész -, hogy a volt bróker hazudott. Ha ő és vádlott-társai - várhatóan áprilisban induló - perében esetleg új bizonyítékok bukkannak fel, az ügyészség újrakezdheti a nyomozást. | https://hvg.hu/hvgfriss/2006.06/200606HVGFriss11 | https://web.archive.org/web/20231112192211/https://hvg.hu/hvgfriss/2006.06/200606HVGFriss11 | https://adatbazis.k-monitor.hu/hirek/magyar-hirek/puch-es-baja-megszuntetett-nyomozas | HVG | hungarian-news | 2006-02-08 00:00:00 | [
"Baja Ferenc",
"Kulcsár Attila",
"Puch László"
] | [
"Kereskedelmi és Hitelbank (K&H Bank) Zrt.",
"MSZP"
] | [] | [] | [
"Kulcsár-ügy"
] |
|
12 | Külszíni megfejtés | A Kulcsár-jegyzőkönyvek
A HVG legújabb száma „Befejeződött a Kulcsár-nyomozás - Külszíni megfejtés” címmel elemzi az exbróker ügyészségi vallomását. A kihallgatási jegyzőkönyvek fénymásolatait most Ön is letöltheti a hvg.hu-ról!
A Kulcsár-ügyOlvassa el Rádi Antónia beszámolóját nyomozás részleteiről. A cikk a HVG eheti számában jelent meg.
Főszerkesztőként több napos mérlegelés után döntöttem Kulcsár Attila ügyészségi vallomásainak nyilvánosságra hozatala mellett.
Az ügy Kulcsárra vonatkozó nyomozati szakasza lezárult, az iratismertetés pedig június 24. és augusztus 2. között az érintettek számára megtörtént. Azokat a kihallgatási jegyzőkönyveket közöljük, amelyeket a Fővárosi Főügyészségen, illetve a Központi Ügyészségi Nyomozóhivatalban tett vallomások alapján, 2004 június 4. és 2005 május 11. között vettek fel. A gondos olvasó észreveheti, hogy a számozott jegyzőkönyvek (sorszámozva vannak 1-től 44-ig, római számmal) közül 16 hiányzik. Úgy tudjuk, hogy ezek az összetett büntetőügy egyéb szálaira vonatkozó vallomásokat tartalmazzák. Mi tehát 28 jegyzőkönyv fénymásolatát közöljük, összesen 21 fájlban.
Tényként elfogadható, hogy a birtokunkba került jegyzőkönyveknek hírértéke van, még akkor is, ha az olvasónak tudnia kell: Magyarországon a Btk. szerint a gyanúsítottak igazmondásra nem kötelezhetők. A korrektség kedvéért az érintettek fellelhető cáfolatait a megfelelő fájlokhoz csatoltuk, és olvasóink rendelkezésére bocsátjuk. Nyitva hagyjuk azt a lehetőséget, hogy a jobb tájékozódás érdekében esetleg később birtokunkba kerülő további dokumentumokat, illetve megnyilatkozásokat közöljünk.
Ebben az ügyben, mint a HVG-ben megjelent cikkből is kitűnik, nem zárhatók ki manipulatív politikai elemek sem. Mindamellett tisztában vagyunk a birtokunkba került jegyzőkönyvek hírértékével. A hír - az újságírói hitvallás szerint – szent. Ez a mi értelmezésünk szerint azt jelenti, hogy osszuk meg az információkat olvasóinkkal, még akkor is, ha tudjuk, a hírek manipulációkra is felhasználhatók. Szeretnénk leszögezni, a szerkesztőségnek ez nem áll szándékában, mint ahogy soha nem is állt. A fentiek okán a közzétett dokumentumok tartalmával kapcsolatos felelősséget elhárítjuk.
Hirschler Richárd
A jegyzőkönyvek fénymásolatai 21 file-ban és a kapcsolódó hivatkozások, cáfolatok:
1. Irásos vallomás
2. A piramisjátékos
3. Kerék Csaba
http://hvg.hu/gazdasag/0000000000578C9A.aspx
4. Segítségkérés a rendőrségtől
5. PSZÁF
6. Bácskai János
http://www.nol.hu/cikk/359959
http://hvg.hu/itthon/00000000005A22F6.aspx
7. Sikkasztássorozat kezdete
8. A Forró nyom
http://hvg.hu/itthon/20041223forro.aspx
9. Betonútépítő
10. Állami Autópálya
http://www.hetivalasz.hu/showcontent.php?chid=11192(Csillag István)
11. Felső kapcsolatok I
http://www.hetivalasz.hu/showcontent.php?chid=11194 (Kodela László)
http://hvg.hu/itthon/0000000000516A62.aspx
http://hvg.hu/itthon/20050506tothandras.aspx (Tóth András)
http://hvg.hu/itthon/20050513toth.aspx (Tóth András)
http://hvg.hu/itthon/20050504osszefoglalo.aspx
http://www.nol.hu/cikk/359959/
http://www.hetivalasz.hu/showcontent.php?chid=11271 (Tóth András)
http://www.hetivalasz.hu/showcontent.php?chid=11270 (Mészáros János)
http://hvg.hu/itthon/20050517ferenczicafolat.aspx (Ferenczi László)
http://www.hetivalasz.hu/showcontent.php?chid=11269 (Kiss Péter)
http://www.hetivalasz.hu/showcontent.php?chid=11191 (Baja Ferenc)
http://www.hetivalasz.hu/showcontent.php?chid=11195 (Puch László)
http://www.hetivalasz.hu/showcontent.php?chid=11368 (Puch László)
http://www.hetivalasz.hu/showcontent.php?chid=11193 (Czakó László)
http://www.hetivalasz.hu/showcontent.php?chid=11187 (Erős János)
12. Felső kapcsolatok II
http://hvg.hu/itthon/00000000004CCE01.aspx
http://hvg.hu/itthon/20050329lamperth.aspx (Lamperth Monika)
http://hvg.hu/itthon/20050422jegesy.aspx (Jegesy András)
http://hvg.hu/itthon/20050502lamperth.aspx (Lamperth Monika)
http://www.nol.hu/cikk/334064/ (Lamperth-Jegesy)
http://www.nol.hu/cikk/360898/ (Lamperth Monika)
http://www.hetivalasz.hu/showcontent.php?chid=11272 (Zámbori Mihály)
13. Felső kapcsolatok III
14. Zöld Ujság Rt.
15. Ügyfelek
16. Kőbányai Önkormányzat
http://www.nol.hu/cikk/334258/
http://www.nol.hu/cikk/334207/
17. ESMA Kft.
18. Pénzügyek
19. Nyomozói kérdések I
21. Nyomozói kérdések III | https://hvg.hu/itthon/20050805foszerk1 | https://web.archive.org/web/20160918205801/http://hvg.hu/itthon/200531plusz11 | https://adatbazis.k-monitor.hu/hirek/magyar-hirek/kulszini-megfejtes | HVG | hungarian-news | 2005-08-03 00:00:00 | [
"Bácskai János",
"Baja Ferenc",
"Bálint Tamás",
"Jegesy András",
"Kelemen László",
"Kerék Csaba",
"Kodela László",
"Kulcsár Attila",
"Mészáros János (Britton)",
"Molnár Csaba (ORFK)",
"Pallos Dénes",
"Papp Csaba",
"Puch László",
"Rejtő E. Tibor",
"Rogán Antal",
"Töröcskei István",
"Vitézy András"
] | [
"Betonút Zrt.",
"Britton-csoport",
"Fidesz",
"Geometax Ltd.",
"Kereskedelmi és Hitelbank (K&H Bank) Zrt.",
"Montrade Ltd.",
"MSZP",
"Prudent Invest Zrt.",
"Rendőrség"
] | [] | [
"sikkasztás"
] | [
"Kulcsár-ügy"
] |
|
13 | Szakad a plafon? | Szakad a plafon?
Az ügyészség lapzártánk után postázza a bíróságnak a K&H-ügyben készült vádiratot. A HVG értesülései szerint a Kulcsár-ügy további büntetőeljárásokat eredményezett, ügyészségi nyomozók hivatali visszaélést gyanítva vizsgálják például Baja Ferenc és Puch László MSZP-s politikusok szerepét.
"K. A. felírt valamit az üres papírra, azt mosolyogva a védő elé tartotta, egyben fejével a plafon felé biccentve azt mondta a védőjének: »Mikor szakad le onnan?«, majd a papírt az asztalra tette. Dr. Z. Gy. védő e kijelentés után kb. 2-3 másodperc múlva ugyancsak felnézett a plafonra, az ott látottakon ő is elmosolyodott. Ezt követően K. A. komoly arcra váltva megkezdi a választ a feltett kérdésre." Mindez Kovács Attilának, a Legfőbb Ügyészség kiemelt ügyek főosztálya osztályvezető ügyészének Polt Péter legfőbb ügyész számára készített feljegyzésében áll. Polt arra kereste a választ, történt-e törvénysértés "K. A.", azaz Kulcsár Attila, a K&H Equities Rt. sikkasztással gyanúsított egykori brókere videoszalagra rögzített (HVG, 2005. augusztus 20.) kihallgatásakor a Fővárosi Főügyészségen (FF).
A kazetta nyilvánosságra kerülése nyomán indult vizsgálat szerint nem történt törvénysértés, legalábbis olyan nem, "amely a kihallgatást törvénytelenné tenné". A plafon leszakadására például a gyanúsított azért utalt, mert a kihallgatószoba asztala fölött a légkondicionáló furcsán zörgött. Ez - ismeri el a feljegyzést készítő ügyész - a felvételen nem hallatszott ugyan, az azonban látható, ahogyan "dr. Z. Gy. meghatalmazott védő több alkalommal felnéz a plafonra".
Kulcsár gyanúsítottból eközben a hét elején vádlott lett, az FF ugyanis elkészítette a K&H-ügy vádiratát. A főügyészség által lapzártánk után, szerdán sajtóértekezleten ismertetni tervezett, a hét elején "piszkozatban" elkészült vádról annyit lehetett tudni, hogy a 20 milliárd forintos sikkasztási ügyben az egykor 10 milliárd forintra taksált kárérték 7-8 milliárd forintra csökkent, a 27 gyanúsított közül pedig nem kell mindenkinek a vádlottak padjára ülnie. Azok, akik - a vádemelés elhalasztásával, esetleg megrovással vagy az eljárás megszüntetésével - megússzák, elsősorban a banki alkalmazottak közül kerülnek ki.
A vádirat hivatalosan még alá nem írt változata szerint bíróság elé kell állnia Rejtő E. Tibornak, a K&H Bank Rt. volt vezérigazgatójának, akinek a terhére sikkasztásban való bűnsegédletet rónak. Az ő szerepét elsősorban a logika támasztja alá: életszerűtlen, hogy ne tudott volna a pénzintézet kiemelt ügyfelei számlájának megcsapolásáról. Holott Kulcsár mindent megtett, hogy tisztázza egykori mentorát és felettesét, akire egyébként a kiszivárgott hírek szerint az alkalmazottak és az ügyfelek sem tettek terhelő vallomást (ők valamennyien Kulcsárra mutogattak), s neve nem szerepel a hivatalos banki okmányokon sem.
A kárérték leszállítása után vélelmezhető, hogy nem születik majd vasszigorú ítélet, különösen hogy a hiányolt összeg gyakorlatilag megvan: a bíróság májusban több mint 7 milliárd forint értékben zárolta egyes gyanúsítottak vagyonát. Az elsőfokú bírósági határozat értelmében egyébként egyes K&H-ügyfelek s más magánszemélyek, cégek vagyonára is lakat került volna. Olyanokéra, akikhez vélelmezhetően a sikkasztásból származó pénz folyt be, akár úgy is, hogy nem feltétlenül tudtak annak eredetéről (ezen a listán a legnagyobb összeggel, a Montrade Ltd.-től származó 270 millió forinttal a Pintér Dezsőhöz, az MTM-SBS Rt. volt elnökéhez kötődő Könnyű Attila cége szerepel, második az Esma Kft. 208 millióval). A Fővárosi Bíróság azonban csak az illegális pénzmozgásokban oroszlánrészt vállaló Britton-csoport cégei esetében adott helyt a zárásra vonatkozó végzésnek. A nyomozási bíró egyébként osztani látszik a Kulcsár vallomásában foglaltakat, vagyis hogy a bűncselekmény központja a Britton volt, a pénzt így ott, illetve a cég magyarországi vezetőinél, Kerék Csabánál és Mészáros Jánosnál kell keresni. (Ők ezt cáfolják, és kitartanak amellett, hogy a Britton egy volt a sok K&H-ügyfél közül. Így viszont - állítják környezetükben - ők sem tudják, ki lehetett a pénzmosás tényleges szellemi agytrösztje.) Hasonló sejtései lehetnek a K&H vezetőinek is, a HVG értesülései szerint ugyanis a bank jogi lépéseket fontolgat, miképpen érvénytelenítheti azt a tőkeemelési döntést, amellyel Mudura Sándor 51 százalékos többséghez jutott a nagyváradi Lotus Plázát üzemeltető cégben, míg a Britton tulajdonrésze 49 százalékra apadt.
Úgy tudni egyébként, a K&H is az alacsony kárérték mellett kardoskodik, s nem csupán a bank maradék jó hírnevének megőrzése érdekében. Lassan eléri ugyanis a 10 milliárdos nagyságrendet az az összeg, amelyet a bankkal választottbíróság előtt pereskedő ügyfelek követelnek a K&H-tól, olykor meglepő körülmények között. Több mint 3 milliárd forintot nyert vissza például az a kőbányai önkormányzat, amelynek tulajdonosi bizottsága volt elnöke, Váradi János az ügyben gyanúsított, s a banknál történtek ismerői váltig állítják, a perlekedők egy része aligha a mit sem sejtő ügyfelek közül került ki. Nekik egyébként - pénz ide vagy oda - még korai volna fellélegezniük: úgy tudni, az FF-en fontolgatják, előveszik azoknak az aktáit, akikről vélelmezhető, tudhattak valamit brókerük illegális üzelmeiről (a céges ügyfelek képviselői közül - Váradi mellett - egyelőre Bitvai Miklós, az Állami Autópálya-kezelő Rt. volt vezérigazgatója, Nagy Károly volt libériai tiszteletbeli konzul, Garamszegi Gábor, a Betonút Rt. volt vezérigazgató-helyettese, illetve Forró Tamás médiavállalkozó gyanúsított).
A Központi Ügyészségi Nyomozóhivatal (KÜNYH) a HVG értesülései szerint hivatali visszaélés gyanújával vizsgálja a Kulcsár-vallomásban korrupciós pénzeket elfogadó politikusként jellemzett két MSZP-s országgyűlési képviselő, Baja Ferenc miniszterelnökségi politikai államtitkár és Puch László pártpénztárnok szerepét. Sajtónyilatkozataikban mindketten cáfolták a Kulcsár által elmondottakat, hangsúlyozva, hogy az ügyészség még tanúként sem hallgatta ki őket. Ennek egyébként nem lett volna akadálya. Annak azonban már igen, hogy gyanúsítottként is faggassák őket: mindkettejüket védi ugyanis a mentelmi jog. Az egyebek mellett képviselők elleni nyomozásokra szakosodott KÜNYH vélhetően ezért is kutakodik egyelőre ismeretlen tettes ellen. Ezen ügyekben Kulcsárt és másokat (köztük például a Taxis Gyusziként elhíresült Szekér Gyulát, Kulcsár pénzszállító "táskás emberét") tanúként faggatják, s úgy tudni, Puch esetében egyebek mellett a sokat emlegetett "brittonos" autó beszerzésének körülményeire kíváncsiak. Egy korábbi sajtóperben Puch állítását fogadta el ugyan a polgári bíróság, mondván, hiába szólnak arról a hírek, hogy a pénztárnok a Brittontól kapott Peugeot-val furikázik, a jármű első tulajdonosa Puch volt. Az ügyészségi nyomozók előtt lévő vallomásokból ugyanakkor információink szerint az következik, hogy az autót Szekér vásárolta a Britton pénzéből és nevében, Puchnak csak a nevére íratták. De még az is elképzelhető, hogy az ügyben Taxis Gyuszi is gyanúsított lesz, a brittonos Mészáros János ugyanis a vallomások szerint szóban utasította őt a vásárlásra, ám nem adott neki engedélyt a cégbélyegző használatára.
Bajával kapcsolatban egy, a K&H-botrányhoz csak Kulcsár révén kapcsolódó ügyet vizsgálnak. Az exbróker volt ugyanis az, aki - állítása szerint - 2002-ben összehozta az államtitkárt a Synergon Rt. vezérigazgatójával, aki hajlandó volt a megbízási díj 10 százalékának visszafizetésére, ha cége állami megrendelésekhez jut. Úgy tudni, az ügyészségi nyomozók a közeljövőben döntenek, kezdeményezik-e Poltnál, hogy kérje a két képviselő mentelmi jogának felfüggesztését a T. Háztól. | https://hvg.hu/hvgfriss/2005.34/200534HVGFrissa200 | https://web.archive.org/web/20231113083109/https://hvg.hu/hvgfriss/2005.34/200534HVGFrissa200 | https://adatbazis.k-monitor.hu/hirek/magyar-hirek/szakad-a-plafon | HVG | hungarian-news | 2005-08-24 00:00:00 | [
"Baja Ferenc",
"Bitvai Miklós",
"Forró Tamás",
"Garamszegi Gábor",
"Kerék Csaba",
"Könnyű Attila",
"Kulcsár Attila",
"Mészáros János (Britton)",
"Mudura Alexandru",
"Nagy Károly",
"Puch László",
"Rejtő E. Tibor",
"Váradi János"
] | [
"Britton-csoport",
"Esma Zrt.",
"Kereskedelmi és Hitelbank (K&H Bank) Zrt.",
"Montrade Ltd.",
"MSZP",
"Synergon Nyrt."
] | [] | [
"sikkasztás"
] | [
"Kulcsár-ügy"
] |
|
14 | A Kulcsár-nyomozás vége | JÚNIUS 15.
Befejezték a nyomozást Kulcsár Attila egykori sztárbróker sikkasztási ügyében. A Fővárosi Főügyészség augusztus 24-én emelt vádat Kulcsár és húsz társa ellen, alapvetően a K&H Equities Rt.-nél 1998-2003 között forgatott 7-8 milliárd forint elsikkasztása és tisztára mosása miatt. A tárgyalás várhatóan 2006 áprilisában kezdődik. Sikkasztással vádolják többek között Rejtő E. Tibort, a bank korábbi vezérigazgatóját, Forró Tamás volt médiavállalkozót, galériatulajdonost, Kelemen László korábbi jegybanki felügyelőbizottsági elnököt. A jelek szerint megúszta a büntetőeljárást a Miniszterelnöki Hivatal több magas rangú tisztségviselője, így Baja Ferenc politikai államtitkár és a tisztéről már leköszönt Kodela László helyettes államtitkár, de Puch László szocialista politikus és Andó Sándor kőbányai polgármester is, jóllehet Kulcsár "rájuk vallott" az ügyészségen. Jobboldali politikusok érintettségéről nem szólt. A Kulcsár-ügy kapcsán bűnpártolás és államtitoksértés vádjával folyik Bácskai János lefokozott dandártábornok pere, valamint a Kulcsár-ügy felderítésében kezdetben kulcsszerepet játszó Molnár Csaba alezredesé, akit vesztegetéssel, államtitoksértéssel vádolnak, és azzal, hogy segített Kulcsárnak eltussolni a brókerbotrányt. Megszüntették viszont a nyomozást a Kulcsár-ügyet kipattantó Szász Károly, a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletének előző elnöke ellen, akit magánokirat-hamisítással gyanúsítottak. | http://hvg.hu/hvgfriss/2005.51-52/200551-52HVGFriss1301 | https://web.archive.org/web/20231221053813/https://hvg.hu/hvgfriss/2005.51-52/200551-52HVGFriss1301 | https://adatbazis.k-monitor.hu/hirek/magyar-hirek/a-kulcsar-nyomozas-vege | HVG | hungarian-news | 2005-12-21 00:00:00 | [
"Andó Sándor",
"Bácskai János",
"Baja Ferenc",
"Forró Tamás",
"Kelemen László",
"Kodela László",
"Molnár Csaba (ORFK)",
"Puch László",
"Rejtő E. Tibor",
"Szász Károly"
] | [
"Kereskedelmi és Hitelbank (K&H Bank) Zrt.",
"MSZP"
] | [] | [
"sikkasztás"
] | [] |
|
15 | Fejlemények a Kulcsár-ügyben | Fejlemények a Kulcsár-ügyben
A HVG csütörtöki számában megjelenő értesülések szerint az eddig kiszivárgottaknál terhelőbb dolgokat is vallott szocialista prominensekre az újabban ismét az ügyészségen faggatott Kulcsár Attila exbróker. Így nem minden alap nélkül tartanak attól MSZP-s berkekben, hogy a brókerügy kampánytémává válik.
„Az ügy lehetséges politikai vonatkozásaira tekintettel jobban szeretném ezt akkor részletezni, hogyha az eddigi és az ez utáni feltáró jellegű vallomásomra is tekintettel a velem szemben alkalmazott, személyi szabadságot korlátozó kényszerintézkedésben enyhítés történik" - keményített be egyik tavalyi vallomásában a Fővárosi Főügyészségen (FF) az egyébként készségesnek tűnő Kulcsár Attila. A sikkasztással gyanúsított volt bróker akkoriban még előzetes letartóztatásban ült. Nem sokáig: tavaly ősszel házi őrizetét rendelte el a bíróság. Az elvileg az Országos Rendőr-főkapitányság által folytatott nyomozást felügyelő FF mostanában újra felfedezte az exbrókert, akit ismét kihallgatnak. Szavait - mint ügyvédje, Zámbó Gyula a HVG-nek elmondta - jelenleg a nemrégiben elkészült, négykötetes tőkepiaci szakértői jelentéssel vetik össze.
A nyomozást a büntetőeljárásról szóló törvény értelmében legkésőbb az első gyanúsítotti kihallgatástól számított két éven belül, vagyis az idén szeptember elején be kell fejezni (a gyanúsítottakról lásd táblázatunkat). MSZP-s körökben szilárd meggyőződés, hogy - a Polt Péter legfőbb ügyész fideszes előélete, illetve az ügyészség baloldali berkekben tendenciózusnak mondott nyomozásmegszüntetési gyakorlata miatt - az ellenzékhez kötődőnek tartott FF a kampányidőszakra időzíti a valószínűsíthető vádemeléseket, igaz, szocialista berkekben azzal vigasztalják magukat: politikusaik, üzleti holdudvaruk csak periferikusan érintett az ügyben, amellyel kapcsolatban releváns újdonság már aligha akad.
A Kulcsárt faggató ügyészek - köztük az időközben fővárosi főügyésszé előlépett Ihász Sándor - az említett tavaly nyári kihallgatás során ugyanakkor egyebek mellett arra voltak kíváncsiak, milyen kapcsolatban állt a K&H Equities Rt.-ből 20 milliárd forintot elsíboló egykori sztárbróker Puch Lászlóval, a szocialisták pénztárnokával. Kulcsár - a HVG birtokába került, az ilyen helyzetben egyébként szokatlan összeszedettségről tanúskodó, már-már „nyomdakész" vallomása szerint - állította: „Részesült a bűncselekményből származó pénzből Puch László is." A történet nemcsak kényes, de zavaros is. Kulcsár elmondása szerint a pénzt személyi sofőrje és állandó pénzszállítója, Szekér Gyula (Taxis Gyuszi) vitte el, a címzett azonban még a bróker szerint sem a pártpénztárnok volt, hanem egy bizonyos Mészáros János. Ő csak névrokona a Britton-cégcsoport egyik, időközben gyanúsítottá vált irányítójának, s a pénzt a Kulcsár-vallomás szerint - hogy vállalkozásainak „üzleti eredményre váltható politikai hátteret" biztosítson - Puchnak továbbította, az pedig szóban igazolta vissza, hogy megkapta.
Mészáros - aki egyébiránt a Magyar Fejlesztési Bank Rt. igazgatósági tagja - a HVG kérdésére elmondta, nyolc éve ismeri Puchot, s Kulcsárral is tárgyalt különféle befektetési lehetőségekről, de tagadja, hogy bármiféle pénzközvetítésben részt vett volna (Puch nem reagált a HVG megkeresésére). Kulcsár mindenesetre ráérzett, a sztori az ő adu ásza, mint hozzáfűzte, „később hajlandó" részletesen is beszélni a kapcsolatról, de előbb „gondolkodnia kell", egyebek mellett azon, mi támasztja alá az általa elmondottakat.
Második oldal (Oldaltörés)
A HVG értesülései szerint a fő gyanúsított vallomását kivéve egyéb bizonyíték több mint fél év elteltével sem került elő a K&H-ügy illusztris mellékszereplőire vonatkozóan, s az illegális pénzváltóból-zughitelezőből feltört Kulcsárról egy dolog állítható bizonyossággal - hogy tudniillik nem minden szavára lehet mérget venni. Mégis úgy tűnik, az FF kiemelt fontosságot tulajdonít az általa másokról elmondottaknak. A csalárd ügyleteit 1998 és 2003 között háborítatlanul bonyolító Kulcsár más korábbi - jobbára szintén a szocialistákhoz köthető - ismerősét is bemártotta az ügyészségen. Közéjük tartozik Baja Ferenc, a Miniszterelnöki Hivatal politikai államtitkára, akiről Kulcsár azt állította; több alkalommal, mintegy 30-50 millió forintot adott át neki személyesen Újpesti rakparti lakásában, egyszer-kétszer néhány milliót pedig legfőbb bizalmasával, Taxis Gyuszival küldött el a politikus Szilágyi Erzsébet fasori irodájába; személyesen mindig késő este találkoztak.
A vallomás szerint Baja az egyik, a Britton-irodában tartott találkozóra magával vitte Endrényi Éva vállalkozót, Kovács László akkori külügyminiszter és MSZP-elnök ismerősét is. Baja határozottan cáfolta a HVG-nek, hogy bármilyen pénzügyi kapcsolatban lett volna akár Kulcsárral, akár a K&H-val (egyébiránt azt az exbróker is hangsúlyozta, hogy az állítása szerint Bajának juttatott összegek „nem a bűncselekményből" származtak), míg Taxis Gyuszi úgy emlékezik, vékony borítékot vitt az államtitkárnak, amelyben szerinte „nem volt pénz".
Rejtő E. Tibor
© Pataky Zsolt
Bajától egyébként Kulcsár azt remélte, segít állami megrendeléseket szerezni a Synergon Rt.-nek, amelynek részvényeire a bróker előszeretettel spekulált. Terhelő vallomást tett Kulcsár Karl Imre volt MSZP-s parlamenti képviselőre is, aki állítólag összehozta őt Andó Sándor szocialista kőbányai polgármesterrel és munkatársaival. Nekik Kulcsár - mint mondta - 1999 és 2003 között félmilliárd forintot fizetett ki azért, hogy hozzányúlhasson a X. kerületi önkormányzat milliárdjaihoz (HVG, 2005. január 8.). E történet hitelessége is erősen kétséges azonban, hiszen az önkormányzat pénzét a hamis kimutatások gyártásában profizmusra szert tett Kulcsár anélkül is eltapsolhatta, hogy bárkit is beavatott volna piszkos manővereibe. A „feltáró jellegű" vallomásait ügyesen adagoló Kulcsárt ma már nem őrzik folyamatosan a rendőrök Újpesti rakparti lakása előtt álldogálva, hanem csak szúrópróbaszerűen ellenőrzik, otthon van-e. A hatlakásos lépcsőház bejáratát biztonsági őr vigyázza, aki senkit sem enged fel Kulcsárhoz. A másik kulcsszereplő, Rejtő Endre Tibor, a K&H jelenleg lakhelyelhagyási tilalom alatt álló volt első embere egyik törzshelye pedig a budai Rózsakert bevásárlóközpont Bécsi Kávézója.
Harmadik oldal (Oldaltörés)
Szabadlábon védekezik Forró Tamás egykori televíziós riporter is, aki - Kulcsár vallomása szerint - 2000-ben maga kereste meg a vele addig régiségügyleteket bonyolító exbrókert, segítsen a Világgazdaság című napilapot kiadó Zöld Újság Rt. értékesítésében, nehogy a lap a „jobboldalhoz kötődő befektetőkhöz" kerüljön (HVG, 2000. szeptember 30.). Mint Kulcsár az FF-en elmondta: üzleti körük - az ekkoriban a bróker, majd papíron barátnője, Matics Brigitta által vezetett KH Invest Kft. révén - 230 millió forintért szerzett érdekeltséget a kiadóban, amelyet 375 millió forintért adtak tovább az Axel Springer Magyarország Kft.-nek.
Eközben körülbelül 100 millió forintjáért perli a K&H brókercégét választottbíróság előtt egy Amerikába szakadt, a nevét titokban tartani kívánó magyar, akit a Floridában élő - s rendőri berkekben a brókerügy kulcsemberének tartott - Schönthal Henrik szervezett be Kulcsárhoz ügyfélnek. A Kulcsár-féle pénzmosási tranzakciókban kulcsszerepet játszó ír offshore céget, a Montrade Ltd.-t gründoló, egykori londoni IBUSZ-képviselő Schönthal ellen tavaly márciusban elfogatóparancsot adtak ki, majd a magyar hatóságok a kiadatását is kérték az Egyesült Államoktól, eddig hiába.
A HVG információi szerint a névtelenségbe burkolózó ügyfél néhány héttel ezelőtt meglátogatta Schönthalt Floridában, aki - mint tapasztalta - él és virul, s azt hangoztatja: az amerikai hatóságok soha nem adják ki őt Magyarországnak (Kulcsár nem tett terhelő vallomást Schönthalra, Taxis Gyuszi viszont azt állította a rendőrségen, hogy ő Budapesten többször vitt pénzt „Söninek").
Azt nem lehet tudni, vajon Kulcsár és Szekér Gyula - ügyvédeik vagy más segítőik közreműködésével - egyeztették-e vallomásaikat, de az tény, a gépkocsivezető is sorra megnevezte a Kulcsár által „elmeszelteket", mint a pénzküldemények címzettjeit. A taxis egyébként sokkal több - s zömmel szintén a szocialistákhoz köthető - ügyfélről és bennfentes részletről számolt be, mint egykori megbízója. „Alexandru Mudurának egy alkalommal biztosan vittem pénzt. Csepelen a futballpálya mellett adtam át. Leszúrt, hogy miért nem értem a belvárosból Csepelre öt perc alatt, pedig Attila azt mondta neki" - vallotta például a taxis Medgyessy Péter exkormányfő romániai nagyvállalkozó barátjáról, aki Kulcsár és a Britton-cégek közreműködésével, a magyar állami Eximbank Rt. kölcsönéből épített plázát Nagyváradon (HVG, 2002. július 27.). Mudura hasonló nevű fia, becenevén „Nani", szintén kapott pénzt Gyuszi közvetítésével.
A taxis - állította a vallomásában - többször szállított pénzt Kulcsár törzshelye, a budai Déryné cukrászda tulajdonosának, Weigl Ottónak, illetve rokonának, Weigl Gábornak. Utóbbival - aki a volt titkosszolgálati tisztek által működtetett, jelenleg végelszámolás alatt álló, mások mellett ifjabb Apró Antal által alapított S-KomplexRt. felügyelőbizottsági tagja - utcasarkokon, uszodaparkolóban találkoztak.
GYENIS ÁGNES, RÁDI ANTÓNIA | https://hvg.hu/itthon/20050223kulcsarugy | https://web.archive.org/web/20210305081030/https://hvg.hu/itthon/20050223kulcsarugy | https://adatbazis.k-monitor.hu/hirek/magyar-hirek/fejlemenyek-a-kulcsar-ugyben | HVG | hungarian-news | 2005-02-23 00:00:00 | [
"Andó Sándor",
"Baja Ferenc",
"Endrényi Éva",
"Forró Tamás",
"Karl Imre",
"Kulcsár Attila",
"Mészáros János (Britton)",
"Mudura Alexandru",
"Puch László",
"Rejtő E. Tibor",
"Schönthal Henrik",
"Weigl Gábor",
"Weigl Ottó"
] | [
"Britton-csoport",
"Kereskedelmi és Hitelbank (K&H Bank) Zrt.",
"KH Invest Kft.",
"Montrade Ltd.",
"MSZP",
"Synergon Nyrt."
] | [
"Bp. X. kerület",
"Budapest"
] | [
"sikkasztás",
"offshore"
] | [
"Kulcsár-ügy"
] |
|
16 | Pályáznak rá | Pályáznak rá
Tízmilliárd forintos beruházással, orosz részvétellel nemzetközilogisztikai bázissá pumpálnák fel a pályáról az elmúlt évekbenkiszorult Záhonyt. A projektbe bekerülnének az egykori zsurkivodkagyár területei is.
Több mint tíz év vegetálás után ismét meghatározó szerepre tör a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei határátkelőhely, Záhony. Az Ukrajnával határos kisváros ugyanis az Európa és Ázsia közötti vasúti áruforgalom uniós hídfőállása szeretne lenni. Záhony egyszer már volt főszereplő a régióban, hiszen a rendszerváltozásig évi 15 millió tonna áru érkezett a volt Szovjetunió területéről ide, de ennek a magyar-orosz gazdasági kapcsolatok lazulásával befellegzett. Az áruforgalom a kilencvenes évektől harmadára csökkent, és ezt azóta sem sikerült feljebb tornászni: tavaly is csupán 5,6 millió tonna érkezett a FÁK-államokból. Igaz, a nem hivatalos kereskedelmi határforgalom mindvégig töretlenül virágzott: magyar részről mostanság a literenként 100-120 forintba kerülő benzinért vagy a dobozonként 100 forintért megkapható cigarettáért autóznak át Ukrajnába, az ukrán bevásárlóturistákat pedig minden érdekli, ami a hazai üzletekben megvehető.
A térség szocialista politikusai - köztük Bajor Tibor, Záhony egykori polgármestere, 1994-2002-ig országgyűlési képviselője, jelenleg a Miniszterelnöki Hivatal (MEH) politikai főtanácsadója, valamint Nagy Sándor, a MEH területfejlesztésért felelős politikai államtitkára - évek óta kitartóan bombázták a mindenkori kormányt Záhony érdekében, némi remény azonban csak 2002 decemberében, Medgyessy Péter miniszterelnök és Vlagyimir Putyin orosz elnök találkozóján csillant fel. A felek akkor abban állapodtak meg, hogy a két ország kereskedelmi kapcsolatainak erősítéséhez egyebek mellett egy orosz és egy magyar területen lévő raktárbázist kellene létrehozni, s e célra a magyarok Záhonyt javasolták. Az orosz kormány hosszú távú közlekedési stratégiájába is bekerült a záhonyi projekt. Noha Oroszország külkereskedelmében az északi - Breszten és Lengyelországon áthaladó - közlekedési folyosó játszik meghatározó szerepet, az oroszok úgy vélik, alternatívaként fejleszteni kell a transzszibériai vasútvonal leágazásának tekintett, Magyarországon át Dél-Európába haladó útvonalat is. Már csak azért is, miután az orosz diplomácia fájó pontja a Lengyelország és Litvánia közé "szorult" kalinyingrádi körzet orosz lakosai számára a litvánok, majd 2003. január 1-jétől a lengyelek által is a bevezetett vízumkényszer (HVG, 2003. június 7.). A HVG-nek nyilatkozó pesszimista logisztikai szakértők szerint nem kizárt, hogy Moszkva nem gondolja komolyan a záhonyi logisztikai fejlesztést, hanem csupán afféle figyelmeztetésnek szánja a lengyelek számára.
A lengyel-orosz konfliktus valóban adhatott némi lökést a projektnek, de vélhetően mégsem ez volt az elsődleges szempont. Mindenesetre azzal, hogy a transzszibériai vasútvonal mentén fekvő uráli jekatyerinburgi megye vállalkozik az üzletre, a magyarok lépéselőnybe kerülhetnek a rivális lengyelekkel szemben. A magyar cégek a jekatyerinburgi ipari park területén 30 hektárnyi területet és épületeket vehetnének bérbe kedvezményesen, ahonnan versenyképesebben szállíthatják például az élelmiszer-ipari termékeket, konzerveket a FÁK-országokba. A jekatyerinburgi logisztikai cég, a Taktik pedig Záhonyban veti meg a lábát és hozzálát a nemzetközi logisztikai központ kialakításához.
Szándékai komolyságát jelezve a Taktik tavaly Transzlogisztikai Rt. néven közös céget alapított a meglévő raktárbázist tulajdonló Záhony és Térsége Fejlesztési Kft.-vel (ZTF). Ez utóbbiban 51 százalékot jegyez az állami kézben lévő Regionális Fejlesztési Holding, 46 százalékot a MEH tulajdonol, míg a maradék 3 százalék a Magyar Államvasutak Rt.-é (MÁV). Az elképzelések szerint az első ütemben, 2006-ig a 30 hektáron mintegy 10 milliárd forintos ráfordítással 60-70 ezer négyzetméter raktárbázis épül, finanszírozásának oroszlánrészét a ZTF Kft.-vel közös cégben 55 százalékos többséggel rendelkező oroszok vállalnák magukra. Vlagyimir Boldirjev, a Taktik vezérigazgatója szerint a záhonyi és a jekatyerinburgi régió mellett az Európai Unió is jelentős haszonra tesz szert az orosz szállításokból, ezért a beruházási összeg jelentős részét uniós pénzekből szeretnék összehozni.
Az első években az orosz fél hozzávetőleg 2-3 millió tonna pluszárut szervezne a kibővített záhonyi bázisra. Boldirjev a HVG moszkvai tudósítójának adott nyilatkozatában megerősítette, hogy Jekatyerinburg és környéke képes lesz garantálni a közlekedési folyosó forgalmának megkétszerezését is, miután Jekatyerinburg 200-1000 kilométeres körzetében "hét jelentős ipari potenciállal rendelkező körzet van". Ráadásul a záhonyi üzletből Magyarország már csak a vámtételek miatt is milliárdos hasznot húzhatna. Az uniós vámszabályok szerint ha a májusi csatlakozást követően az uniós országba szállító cég úgy dönt, hogy Záhonynál vámoltatja el a szállítmányt, a vámérték 25 százaléka a fogadó országot, azaz a magyarokat illeti meg. Mindehhez a magyar félnek "csak" a területet kellene a leendő logisztikai bázis rendelkezésére bocsátania. Erre az idei költségvetési törvényben - a MEH-nek címkézve - 1 milliárd forintot különített el a parlament a kiemelt területfejlesztési programok keretében, de az összeg, még mielőtt elköltötték volna, 700 millióra olvadt a Draskovics-csomag kapcsán.
A projekt még alig, a pozícióharc viszont szinte nyomban beindult. A MEH a HVG értesülése szerint megpróbálta kiszorítani az amúgy is csekély részesedést tulajdonló MÁV-ot a közös cégből. A vasúttársaság ugyanis 15 hektárnyi, jelenleg kihasználatlan területtel rendelkezik Záhonyban, s ezzel kíván nagyobb tulajdoni hányadhoz és beleszóláshoz jutni a vegyesvállalatban. A MEH viszont arra akarta rávenni a MÁV-ot, hogy az - ingyen - adja át az Állami Privatizációs és Vagyonkezelő Rt.-nek a 15 hektárját, amit a ZTF Kft. venne meg kedvezményes áron. De a MÁV eredményesen lobbizott, így a MEH kénytelen volt visszavonulót fújni. További mintegy 10-12 hektárt, valamint raktározásra alkalmas épületeket záhonyi magánszemélyektől és néhány környékbeli cégtől tervez a ZTF az állami pénzből megvásárolni. Ez utóbbit azonban a HVG értesülése szerint pikáns politikai mozzanatok miatt hetek óta halogatják, miután kihagyhatatlannak tűnik a Nyírfa-ügyben is elhíresült zsurki vodkagyár 4,3 hektárjának, valamint a hajdani szeszgyár jelenleg üres épületének felvásárlása.
A vodkagyár nem kis botrányt kavarva 1996-1997-ben a korábban Baja Ferenc által irányított környezetvédelmi minisztériumtól 55 millió forint vissza nem térítendő állami támogatást kapott az üzem megépítéséhez. Igaz, később egy kormányhatározat kötelezte a gyárat működtető Hunalco Rt., később Pentatron Rt. nevet viselő céget a támogatás visszafizetésére (HVG, 1998. augusztus 15.). Az ügy azonban nem csupán az állami pénzből megvásárolni tervezett vodkagyári területek miatt kínos: Bajor Tibor, a mostani záhonyi projekt "szellemi atyja" 1995 augusztusától 1998 szeptemberéig felügyelőbizottsági tagja volt a kétes hírnevet szerzett Pentatron Rt.-nek. Bajor a HVG-nek ez ügyben tett nyilatkozatát később informálisnak nevezte, és jelezte, hogy csak írásban megküldött kérdésekre hajlandó válaszolni.
Nem csak politikai mellékzöngéi miatt aggályos a záhonyi projekt - állították a HVG-nek névtelenséget kérő logisztikai szakemberek. Annak ellenére ugyanis, hogy az új cég már májusban - legalábbis részlegesen - megkezdené a működést a meglévő raktárbázison, még mindig nem tudni pontosan, milyen áruk fuvarját szervezné Záhonyon keresztül az orosz fél. Miután Jekatyerinburg acélipari fellegvárnak számít, vélhetően csöveket és úgynevezett tömegárut, vasércet, esetleg szenet, faárut hoznának. Kérdéses viszont, a MÁV milyen mértékben lesz majd képes az uniós országokba irányuló szállítmányok továbbítására. Miután a FÁK-országok és az európai vasúti sínek nyomtávolsága eltérő, az árut vagy át kell rakni a MÁV-vagonjaiba, vagy tengelyt kell cserélni, csakhogy a vasúttársaságnak nincs elegendő, korszerű árufuvarozásra alkalmas kocsija - erősítette meg Kovács Imre, a MÁV áruforgalmazási főigazgatója a HVG-nek. A társaság járműparkja elavult, a mintegy 16 ezer, árufuvarozásra beállított kocsiból 6 ezer üzemképtelen, és selejtezésre vár. De kritikus a hazai vasúti pályák állapota is: a MÁV-vonalakon 20 tonna a megengedett tengelynyomás, míg más európai országokban, köztük a konkurens lengyeleknél is 22,5 tonna, ami azt jelenti, hogy a MÁV-vagonokba kisebb mennyiségű árut lehet pakolni. A MÁV-nak alighanem erősen kell "kapaszkodnia", ha bent akar maradni az üzletben, miután hazai kizárólagos árufuvarozási jogosítványait 2005 májusáig tarthatja meg, azt követően pedig bármely uniós vasúttársaság a helyébe léphet.
MINK MÁRIA | https://hvg.hu/hvgfriss/2004.17/200417HVGFriss453 | https://web.archive.org/web/20231111094810/https://hvg.hu/hvgfriss/2004.17/200417HVGFriss453 | https://adatbazis.k-monitor.hu/hirek/magyar-hirek/palyaznak-ra | HVG | hungarian-news | 2004-12-02 00:00:00 | [
"Baja Ferenc",
"Bajor Tibor"
] | [
"Hunalco Rt.",
"Környezetvédelmi Minisztérium",
"Pentetron Rt.",
"Taktik (Jekatyerinburg)",
"Transzlogisztikai Rt."
] | [
"Záhony"
] | [
"élelmiszeripar"
] | [] |
|
17 | A környezetvédelmi pénzeket vizsgálná Molnár Róbert | A Központi Környezetvédelmi Alap (KKA) 1994 és 1998 közötti gazdálkodását átvilágító vizsgálóbizottság felállítását kezdeményezi Molnár Róbert független országgyűlési képviselő. A honatya az MTI-nek elmondta: már benyújtotta az Országgyűléshez javaslatát, amely a KKA gazdálkodása mellett a pályázati pénzek szétosztásának teljes körű átvilágításával, valamint a Környezetvédelmi Minisztérium reklám- és egyéb szerződéseinek átvizsgálásával is foglalkozna. Emlékezetett, hogy 1999 januárjában hasonló országgyűlési határozati javaslatot már beterjesztett a parlament elé, akkor azonban az FKGP frakciójának vezetése nem támogatta kezdeményezését, a szocialista exminiszter, Baja Ferenc pedig beperelte őt emiatt. "Az MSZP-nek, amely most az erkölcs bajnokának és a tiszta közélet megteremtőjének hirdeti magát, érdeke, hogy minden alaptalan híresztelés elejét vegyék a közelgő választási kampányban. | https://index.hu/belfold/hirek/63119/ | https://web.archive.org/web/20201021232507/https://index.hu/belfold/hirek/63119/ | https://adatbazis.k-monitor.hu/hirek/magyar-hirek/a-kornyezetvedelmi-penzeket-vizsgalna-molnar-robert | Index | hungarian-news | 2001-08-14 00:00:00 | [
"Baja Ferenc"
] | [
"Környezetvédelmi Minisztérium",
"Központi Környezetvédelmi Alap (KKA)"
] | [] | [] | [] |
|
18 | „A Duna más ügy” | Alkotmánybírósági döntésre várnak a Nyírfa-ügyben eljárók, a zsurki vodkagyárnak adott nyolcvanmilliós támogatást a parlamenti bizottság betudta tévedésnek, a társadalombiztosítás nyírségi ingatlanjainak aránytalanul olcsó értékesítéséről szóló Zefírusz-ügy gyanúsítottjai között sem szerepel a cég egykori felügyelőbizottsági tagja, Baja Ferenc. A miniszter a közelmúltban olvasói levélben reagált a Narancs felvetéseire, és felajánlotta, hogy "prekoncepció nélküli" beszélgetésre bármikor szívesen áll a szerkesztőség rendelkezésére. | Ha végignézzük az elmúlt évek néhány jelentős botrányát, kiderül, a környezetvédelmi miniszter neve, hogy, hogy nem, rendre felbukkan. Ezek alaptalan vádaskodások, mondhatják sokan, hiszen melyik ügyben vádlott Baja Ferenc? Igazuk van, Baja Ferenc egyik ügyben sem vádlott. Alkotmánybírósági döntésre várnak a Nyírfa-ügyben eljárók, a zsurki vodkagyárnak adott nyolcvanmilliós támogatást a parlamenti bizottság betudta tévedésnek, a társadalombiztosítás nyírségi ingatlanjainak aránytalanul olcsó értékesítéséről szóló Zefírusz-ügy gyanúsítottjai között sem szerepel a cég egykori felügyelőbizottsági tagja, Baja Ferenc. A miniszter a közelmúltban olvasói levélben reagált a Narancs felvetéseire, és felajánlotta, hogy "prekoncepció nélküli" beszélgetésre bármikor szívesen áll a szerkesztőség rendelkezésére. Baja Ferencet szaván fogtuk.
Magyar Narancs: Miért kapott a Szonda Ipsos 270 millió Ft-ot az ön által irányított minisztériumtól?
Baja Ferenc: Kiírtunk egy pályázatot, ami a területfejlesztés intézményrendszeréről és kutatásfejlesztéséről szólt. Ezt nyerte meg a Szonda Ipsos. A dokumentációt tisztességesen végzik, a területfejlesztési tanács minden tagja, minden megye, minden érintett megkapta azt a felmérést, hogy az állampolgárok, hogy a térségek vállalkozói, önkormányzatai hogyan látják az intézményrendszert. Nagyon fontos az EU-csatlakozás szempontjából, hogy megtudjuk: a polgárok elégedettek-e, milyen változtatást szeretnének. Erre a munkára az Országos Területfejlesztési Tanácsnak van rálátása, a kérdéseket megvitatták a minisztériumban, a Szonda Ipsos pedig szakmailag jó munkát végzett, eddig legalábbis.
MN: De talán megkérdőjelezheti egy más kérdéseket vizsgáló felmérés objektivitását az, hogy az egyik legismertebb közvélemény-kutató cég több száz milliós pályázatot nyer egy szocialista vezetés alatt működő minisztériumtól.
BF: Nincs ilyen összefüggés a két dolog között. Meg kell nézni, mit tett le a Szonda Ipsos az asztalra, és annak alapján el lehet dönteni, igazat mondok, vagy nem. Hiba lenne azt feltételezni, hogy azért nyert a Szonda Ipsos, hogy a miniszternek jó PR-ja legyen. Én programszerűen haladok előre, nem mondhatom azt, hogy jaj istenem, ne rendeljünk meg ilyen kutatást, ne éljünk ezzel a hatékony eszközzel, mert mások élni fognak a gyanúval, hogy ez a miniszter PR-jához kell. Amikor erről a közbeszerzési eljárásról döntöttünk, föl voltunk arra készülve, hogy ez vissza fog ütni. Ezért kötöttünk pontos szerződést a Szonda Ipsosszal, komoly feltételrendszerrel, egyértelmű elszámolással és teljes nyilvánossággal, hogy ennek az előítéletnek meg tudjunk felelni, elébe tudjunk menni.
MN: Hihetőnek tűnik, hiszen önről a 97-es archívumban csak a zsurki vodkagyár ügyében találtunk cikkeket. Egy jó PR-os többre menne.
BF: A balhék a zsurki vodkagyár körül tetéztek, de azért tudok mutatni olyan írásokat, amelyek ennél árnyaltabban foglalkoznak velem. Ez a tárca tízmilliárd forrásösszeggel rendelkezett, amikor én miniszter lettem, idén ötvenmilliárddal gazdálkodunk. Ha összeszámolom, hogy a KKA és a Területfejlesztési Alap hány pályázatot bírált el, akkor azt látom, hogy megközelíti a tízezret; ezeknek a döntéseknek mindegyike nyilvános. Valóban van néhány, ami kiváltott önkritikát, ami nem volt sikeres. De büszke vagyok arra, hogy minden tettünk nyilvános, és arra is, hogy jelentős része megáll a nyilvánosság előtt is. Azokat az adatokat, amiket az újságírók idéznek, például a zsurki ügyben, mi bocsátottuk rendelkezésére a bizottságoknak és az érintetteknek. A regionális politika, a térségi felzárkóztatás és az innovációs centrumok kialakítása nem megy forrásrendszer nélkül, ezt oda el kell juttatni. Elkerülhetetlen, hogy néha ne hibázzunk. Az IBM, a Siemens hol tudnak produkálni 100 százalékos döntéshozatali hatékonyságot? Na ugye, ők se tudnak. A zsurki ügy sokféle összejátszás miatt a nyilvánosság előtt erős hangsúlyt kapott. Ennek az az oka, hogy egymással nem összefüggő gondolati és tudati rétegek kerültek egymásra az eseményekkel, ezek pedig fölerősítették egymást. A Nyírfa-dosszié és az, hogy Nyíregyházán élek, megágyazott ennek. Ha valaki kifogást akar találni, vagy az előítéleteit gyorsan akarja valamire rávetíteni, erre tipikusan jó eszköz a vodkagyár. Ha Zsurkon kanalakat gyártanak, akkor kevesebb cikk jelent volna meg, mert az, hogy kanálgyár, nem annyira populáris, nem annyira jól hangzó. Az erről szóló cikkekből az derült ki, hogy nemcsak velem, hanem a kormányzat egészével van hiba. Egy csomó ember kutatja a hibákat, keresik, hol hibázik az, aki forrásokkal együtt vállalja ezt a feladatot. Erre csak azt tudom mondani, hogy üljünk le, beszélgessünk, lássuk, mi az igazság. A vodkagyár ügyét parlamenti bizottság és az ügyészség is végignézte, jelentős dokumentációja van. Kiderült, hogy nem volt korrupció sem az állami, sem a személyes oldalon.
MN: Kuncze Gábor belügyminiszter előtt van a nemzetbiztonsági bizottság levele arról az ellentmondásról, mely szerint a Zefírusz-ügyről szóló operatív jelentések önt mint tárgyalópartnert említik, ugyanakkor a céget érintő büntetőeljárásában már sehol sem bukkan fel az ön neve.
BF: Én felügyelőbizottsági tagja voltam a Zefírusznak a választások előtt. Amikor kiderült, hogy mi nyerünk, és politikai szerep vár rám, lemondtam erről a posztról. Nem hiszem, hogy nekem kellene elmagyaráznom, mi az összefüggés a között, hogy én felügyelőbizottsági tag voltam, és hogy a Zefírusz körül később problémák adódtak. Remélem, hogy Kuncze Gábor végezni fogja a dolgát, és megállapítja, hogy e tekintetben a Zefíruszhoz semmi közöm nincs. Az egy tiszta ügy.
MN: Mitől tiszta?
BF: Attól, hogy egy ügy a Zefírusz és egy másik a Nyírfa. Van utalás állítólag a Nyírfa-dossziéban a Zefíruszra, de ezt nem vizsgálták ki. Tehát nem arról szól a történet, mint állítják sokan, hogy valaki belenyúlt és kivette, hanem hogy a két ügy egymás mellett futott, más-más foglalkozott velük. De az egész Nyírfa és Zefírusz enyhén szólva szakmai dilettantizmus. Nem azért, mert az információk olyanok, amilyenek, hanem azért, mert akik dolgoztak rajta, olyan eszközrendszereket nem működtettek, amelyeket működtetni kellett volna. A Nyírfa-dosszié nem a szakma szabályai szerint készült. Pusmogások, suttogások vannak benne, pedig nem olyan bonyolult az ügy, ki kell vizsgálni, és le lehet zárni.
MN: 1994-ben titkosszolgálati miniszterjelöltként emlegették. Hogyan merült föl az ön neve?
BF: A koalíciós tárgyalások során a szabad demokraták vetették föl, hogy a Belügyminisztérium és a nemzetbiztonság kerüljön egységes irányítási rendszer alá. Nekem az volt a véleményem, hogy ez nem lenne szerencsés, külön minisztériumra van szükség. Emiatt akkor konfliktus keletkezett az MSZP és az SZDSZ között, és ennek lett a vége az a kompromisszum, hogy a szocialistáké lesz a nemzetbiztonság mint tárca nélküli minisztérium, de lesz fölötte egy nemzetbiztonsági kabinet, amit viszont Kuncze Gábor felügyel, így mindenki látja a másik kezét. Mindketten tudtuk, hogy a két párt honnan érkezik, hogy nem túl erős a bizalom, és hogy ha stabil koalíciót akarunk, akkor annak megvannak az intézményesített garanciái. Az, hogy én szóba kerültem, az annak köszönhető, hogy markáns álláspontot képviseltem, és ezt úgy kódolták jó néhányan, hogy személyi ambícióim voltak. Pedig nem.
MN: A rendszerváltás előtt nem próbálták beszervezni titkosszolgának?
BF: Engem inkább ellenőriztek, mintsem beszerveztek. Nem voltam olyan alkat. Én a másik oldalon álltam, alternatív színházat csináltunk a barátaimmal. Egyetlenegy beszélgetés, beszervezésre vonatkozó gyenge kísérlet volt ugyan a tanácsi időszakom előtt, de az lényegét tekintve nem nevezhető érdeminek.
MN: Szerintünk pont ilyen embereknél próbálkozott a III/III, ebből a körből volt szükségük információra.
BF: Ennek nem nagyon volt értelme. Én alternatív alkat voltam, nem szervezett támadó. Amikor Bari Károllyal közösen csinált színházunkat betiltotta az egyetemi pártbizottság, akkor megjelentek kis cetlik a plakátjainkon, hogy az előadást a cenzúra betiltotta. Erre mi mászkáltunk körbe-körbe, és leszedtük ezeket a cédulákat, mert úgy éreztük, hogy valami olyasmit akartak ezzel a Kaspar-előadásra rápakolni, ami nem volt a sajátunk. Az, hogy följöttünk Pilinszky Jánoshoz vonattal, és rábeszéltük, hogy eljöjjön, az szellemi együttműködés volt, nem politikai lázadás.
MN: Az, hogy az ön minisztériuma ötvenmilliárddal gazdálkodhat, köszönhető-e a Horn Gyulához fűződő jó viszonyának?
BF: Ez annak eredménye, hogy vállalom az ütközeteket. Nyilván hozzátartozik a politikai háttér, ezt nem akarom tagadni. Ez bizonyos értelemben erőt vagy támogatást ad. De például amikor a gazdasági kabinetben elővezettem a környezetvédelmi termékdíj-koncepciót, ami a minisztériumi forrásrendszer egyik meghatározó eleme, minden miniszter ellene volt. Egyedül én támogattam, és harcoltam végig. Annak ellenére, hogy tudtam: bevezetése iszonyatos konfliktusokkal jár a többi tárcával, és az állampolgárok között sem lesz népszerű, hiszen az ő pénzükből fizetik ezt ki. Nem volt más választásom, forrást kellett teremteni. De nem csak a pénzre koncentráltunk. Az előző ciklusban egyetlen törvény sem született, ami ehhez a tárcához kötődik. Az MDF-kormány ugyan benyújtotta a környezetvédelmi törvénytervezetet, de a parlament nem fogadta el. Mi viszont fölállítottunk egy koalíciós szakértői stábot, hogy a korábbi tervezetet korrigálja. Így sikerült egy parlamenti határozatot elfogadtatni, amely előírta a kormánynak, hogy milyen menetrendben terjessze be a területhez kötődő összes más törvényt. Ma tehát van természetvédelmi törvény, környezetvédelmi törvény, műemlékvédelmi törvény, a tárca területén megvalósultak a törvényi szabályozások.
MN: Az ütközetek vállalásához képest meglepő, hogy megszavazta egy olyan keretmegállapodás megkötését, amely környezeti hatástanulmányok nélkül felépítene a Dunán egy vízerőművet. (Az interjú a pozsonyi aláírás, illetve a hét végi tüntetés és az SZDSZ-vétó bejelentése előtt készült. - A szerk.)
BF: Nem építene föl környezeti hatástanulmányok nélkül egy alsó erőművet. Az ütközést sokszor vállaltam, vállalni is fogom, amikor valódi esélye van a környezetvédelem nem ideologikus, nem visszanéző, hanem előretekintő érdekérvényesítésének. A környezetvédelmi albizottság komoly eredményeket ért el a tárgyalás során, több előmegállapodást kötöttünk, ahol a nemzetközi egyezményeket és azoknak a műre való vonatkoztatását elfogadta a szlovák partner. A közös ellenőrző monitoring rendszer kiépítéséről sikerült megállapodni, fontos, hogy ennek visszaható szabályozása lesz az egész műre. Nincs más lehetőségünk, mint azért harcolni, hogy a megállapodás a lehető legkisebb környezeti károsodással járjon. Nem lehet győzelmi frontot nyitni: a környezetvédelem nem tudja megnyerni a Duna ügyét.
MN: Mi mégis azt várnánk, hogy a környezetvédelmi miniszter harcol egy ilyen ügyben, és marad végül, több sebből vérezve, kisebbségben a kormányon belül. Hogy mielőtt egy keretmegállapodással végleges pályára állítjuk a szlovákokkal folytatott egyezkedést, legalább a hatásvizsgálatokat végezzük el. Ön miért nem így tett?
BF: Nem mondanám, hogy én nem harcolok. Történt egy politikai jellegű szavazás. Politikai jellegű volt, mert a két párt külön szavazott, függetlenül attól, hogy kinek mi a szakmai meggyőződése. Lotz miniszter úrral mi tételesen egyeztetünk, és tételesen egyetértünk.
MN: Ön is politikai alapon szavazott? Szakmai meggyőződése szerint másként szavazott volna?
BF: Nem. Én arról beszélek, hogy egy politikai típusú szétszavazás történt egy lényegében inkább a megállapodás egészéhez és a politikai ütemezéshez kötődő forgatókönyvről, de nem érdemben a Dunáról. És nem is gondolom azt, hogy ez egy végső döntés volt. Még nagyon sokféle döntése lesz a kormánynak a hágai per végrehajtása kapcsán. Nem lehet azt mondani, hogy itt valami olyan dologról döntöttünk, ami visszafordíthatatlan, megállíthatatlan, vagy bármilyen értelemben is befolyásolhatja az elkövetkező időszakot.
MN: Aláírja-e a két kormány március 25-én a keretmegállapodást?
BF: Nem lehet ma megítélni, hogy a tárgyalások folyamán milyen szituációk keletkeznek. Ha akkor is én lennék a környezetvédelmi miniszter, amikor arról kell dönteni, hogy Nagymarost fölépítsük-e, akkor föl lehet vetni, hogy az ember megszavazza-e ezt, vagy sem. Én nem szoktam számolni, hogy ki hol hányszor hibázott ebben az ügyben, csak azt tudom mondani, hogy ha az emberek mélyen egymás szemébe néznek, akkor látják, hogy a politika dominálta végig az eseménysort. Ezen én semmit nem tudtam változtatni: megvoltak a hágai bírósághoz fordulás keretei, a Duna el volt terelve, vizet nem kaptunk. Elmentünk a hágai bírósághoz, megpróbáltunk felkészülni, de a kérdéseket az előző kormány fogalmazta. Megpróbáltuk elfogadtatni, hogy környezetvédelmi prioritások legyenek. Nem sikerült, jogi prioritások jelentek meg, amiket szomorúan, de be kell tartanunk. A környezeti hatástanulmány elvégzése a magyar jog szerinti előírás. Erről nem dumálni kell, nem látványosan kivonulni, hogy márpedig én ezzel nem értek egyet. Mert akkor mi van? Ettől a hatástanulmányok benne lesznek a szerződésben? Én nem szabadon gondolkodó értelmiségi, hanem a magyar kormány környezetvédelmi minisztere vagyok. Ha rajtam múlt volna, el se kezdtük volna.
MN: Ön azt mondja, hogy a környezetvédelmi vizsgálatok eredményétől függetlenül meg kell építeni az alsó duzzasztót?
BF: Nem erről beszélek. Nem az a kérdés, hogy én hogyan szavazok a kormányban, hanem az, hogy sikerül-e elérni azt, hogy a szlovákokkal megkötött vagy megkötendő szerződésben a két fél elismeri-e azt, hogy milyen alapokon áll a környezetvédelmi hatástanulmány.
MN: A szlovákokat rá lehet erre venni?
BF: Közel vannak hozzá. Nem az a tét, hogy én hogyan szavazgatok egy közbenső ügyben, hanem hogy a közös monitoringra rá lehet-e venni őket, hogy el tudunk-e fogadtatni egy egységes szóhasználati kódexet. A hágai döntés összekényszerít minket, alsó duzzasztással vagy a nélkül, Kiliti föltöltésével vagy a nélkül. Nem vagyok abban a kényelmes helyzetben, hogy fölállhassak az asztaltól.
MN: De mondhatta volna azt, hogy az én dolgom elvégeztetni ezeket a hatástanulmányokat. A hágai ítéletben nem szerepel, hogy hatásvizsgálatok nélkül kell megvalósítani az alsó duzzasztást.
BF: Senki nem mondta, hogy ez így fog történni. Nincs arról döntés, hogy így fogunk szerződni. Amit mond, abban benne van az ön félelme, hogy mi fog történni.
MN: A keretmegállapodásban szerepel egy alsó duzzasztó.
BF: Sok mindent ismerni kell egy ilyen folyamathoz. Ezeket a tárgyalásokat higgadt fejjel, keményen végig kell csinálni. Nem engedhetjük meg magunknak azt, amit a Drávánál meg tudtunk tenni. A Duna más ügy.
MN: Ez az ügy elveszett?
BF: Nekem két nagyon nehéz döntésem volt a magyar kormányban. Az egyik a Bokros-csomag. Ott is az volt a kérdés, hogy egy ilyen intézkedés, bár minden zsigeremmel ellentétes, stratégiai értelemben megkerülhetetlen. Nagyon megviselt. Lényegét tekintve ugyanilyen a hágai ítélet és az egész Duna ügye.
MN: De hát a hágai ítéletet nem ön hozta.
BF: Rosszul fogalmaztam. Nem én döntöttem, de én viselem. Úgy volt nehéz döntés, hogy mint kormánytagot érintett. Hogy fölálljak-e vagy ne.
MN: A kormánynak a keretszerződésről hozott döntésekor nem érezte ugyanezt?
BF: Nem. Azt gondolom, hogy a hágai ítélet döntötte el a dolgot.
MN: Elképzelhető, hogy - bár a keretmegállapodás egy alsó duzzasztóról szól - ha a hatásvizsgálatok ennek megépítését túl kockázatosnak tartják, akkor nem építjük föl?
BF: Én azt tartom elképzelhetetlennek, hogy ne a nemzetközi és a magyar jogrend szerint járjunk el. Ezért fontos, hogy a magyar és a szlovák hatástanulmányi rendszer, környezeti jog együttes értelmezésében a két fél megegyezzen. Azt azonban be kell látnunk, hogy a környezetvédelmi gondolat vesztett. Ezt szomorúan mondom, de vitám van azokkal, akik azt mondják, hogy a környezetvédelem szempontjából a hágai döntés jó döntés. Komoly vereségként élem meg, hogy olyan kompromisszumokra kényszerülök, amelyek környezetvédelmi szempontból kényszerpályát jelentenek.
MN: Említette, hogy a tárca fő célja az ivóvízkészlet megőrzése. Mekkora vízhozamot tart ehhez szükségesnek, mennyi vizet kapjon a Duna?
BF: Nem lehet megmondani, hogy húsz-harminc év múlva mi fog történni. Feltételezések vannak. Ezért olyan ellenőrző rendszert kell kiépíteni, amelyik folyamatosan méri mind a Duna vízjárását, mind a talajvizeket, illetve a felszín alatti vízkészletet. Ez megoldható figyelő kútrendszerrel, aminek a tanulmányai készen vannak, illetve készülnek. Biztosítani kell a monitoring rendszer folyamatos üzemelését, hogy ha mondjuk nehézfém-kicsapódás van, akkor aszerint szabályozzuk a Duna vízjárását, hogy a víz ki tudja mosni az öblöt. Sajnos egy mesterséges vízrendszert kell úgy működtetnünk, mintha az eredeti ökológiai állapot maradt volna fönt.
MN: Vagyis a tárcának megfelel az a körülbelül négyszáz köbméter víz, amit a magyar küldöttség igényel a tárgyalásokon?
BF: Megfelel, de nem ez a fontos. Ha a szlovák fél folyamatosan négyszázat ad, de nem tudok árasztásos viszonyokat előállítani, akkor ez sem megfelelő a Szigetköznek. Bizonyos mértékű duzzasztást meg kell teremteni, de nem jó, ha állandóan duzzasztásra van szükség; átmozgatott vízre van szükség.
MN: Ha mi beszállunk a vízlépcsőrendszerbe, akkor áramot is kérünk belőle.
BF: Ez egy másik káposzta. Csak azt mondom, hogy szívesen megkötök egy olyan alkut, hogy mondjuk kétszázötven köbméter, de négyszeres árasztással. Tehát nem a statikus vízmennyiség átadásához kötjük a megállapodást.
MN: Említette, hogy a "politika dominálta" a Duna-ügyet. Az ítélet után is így érezte?
BF: Mindig. A Szovjetunió annak idején keményen nyomta, hogy ezt nekünk meg kell csinálni. A vízügyi, pénzügyi és energetikai szektor közötti politikai harc eredménye az volt, hogy hol gyorsítottunk, hol megálltunk. A Németh-kormány politikai döntést hozott a felfüggesztéskor. Az Antall-kormány számára is politikai jelkép, a rendszerváltás jelképe volt a vízlépcső, azt jelentette, hogy nem alkuszunk. Ma is politikai ügy, mert érzelmeket kavar, mert értékrendszerek ütköznek.
MN: Persze hogy politikai ügy, hiszen sok száz milliárdos beruházásról van szó.
BF: Nem ebből a szempontból politikai kérdés, hanem abból, hogy a Duna még ma is rendszerváltó szimbólum, ugyanakkor egy nemzetközi szerződés kényszerít minket a megegyezésre. Hozzá kell szoknunk, hogy ezt a szerződést végre kell hajtani. Nem gondoltuk, hogy a rendszerváltás nem írja felül az ilyen típusú szerződéseket: hiába csináltunk Magyarországon rendszerváltó forradalmat, ez nem érdekelte a hágai döntéshozókat. Nem csak a jog győzött, a rendszerváltást sem akceptálta a hágai bíróság.
MN: Létezik-e a szocialisták körüli és bizonyos szlovák gazdasági csoportok között olyan érdekazonosság, amely a beruházás megvalósításával kapcsolatos?
BF: Nincs ilyen. Külpolitikai értelemben van egy számunkra is egyértelmű, de belső kényszerként is megfogalmazható megegyezési kényszer: a hágai döntés is és a nemzetközi közvélemény is megegyezést vár a két országtól. Minden lap a másik oldalon van. És Magyarország nem kerülhet - mindegy, hogy milyen érvvel, valódi ökológiai szándékkal vagy akárhogy - ezzel szembe. A kekeckedő kívülállónál nincs rosszabb. A politikai belátásunk is ezt kell hogy elfogadtassa velünk. Ezért mondtam azt, hogy számomra nem a kormányszavazás volt a döntő kérdés, hanem a hágai ítélet. Az súlyos csapás volt, egy hétig alig tudtam magamhoz térni. Mert ez nem akármilyen tét a magyar környezetvédelem ügyében.
Kerényi György
Pálinkás Szüts Róbert | https://magyarnarancs.hu/belpol/a_duna_mas_ugy_baja_ferenc_kornyezetvedelmi_es_teruletfejlesztesi_miniszter-63538?pageId=62 | https://web.archive.org/web/20231219235711/https://magyarnarancs.hu/belpol/a_duna_mas_ugy_baja_ferenc_kornyezetvedelmi_es_teruletfejlesztesi_miniszter-63538?pageId=62 | https://adatbazis.k-monitor.hu/hirek/magyar-hirek/aa-duna-mas-ugya | Magyar Narancs | hungarian-news | 1998-03-05 00:00:00 | [
"Baja Ferenc"
] | [
"Környezetvédelmi Minisztérium",
"Központi Környezetvédelmi Alap (KKA)",
"Szonda Ipsos Kft. (Ipsos Zrt.)",
"Területfejlesztési Alap",
"Zefírusz Kft."
] | [] | [
"élelmiszeripar"
] | [
"Nyírfa-dosszié"
] |
19 | Baja Ferenc | A háló nem párton belüli párt (Népszava) 2.) A zsurki ügy: Balsay István (Fidesz) interpellációjára Baja Ferenc válaszolt, ám ezt az országgyűlés nem fogadta el.
Az Országgyűlés Környezetvédelmi Bizottságának jelentése ,,Az élet egyre-másra azt igazolja, hogy sajnos visszaélések történtek az alapkezeléseknél. A zsurki vodkagyár ügyében hozott több mint ötvenmillió forint vissza nem térítendő támogatásról nemrégiben döntött a parlament, s rámutatott, hogy a miniszter a túlzott mértékben vállalt felelősségét nem tudta teljesíteni"
Balsay István (Fidesz) felszólalása a parlamentben ,,A miniszter úr azzal, hogy a területfejlesztési tárcaközi bizottságnak a HUNALCO-pályázatot elutasító véleményét felülbírálta, teljes felelősséget vállalt magára, amelynek nem tudott minden tekintetben megfelelni; olyannyira nem, hogy a vonatkozó kormányrendeletnek, a Területfejlesztési Alap felhasználásának részletes szabályairól szóló kormányrendeletnek éppen azt a pontját sértette meg a pályázat elfogadásával és a támogatás odaítélésével - és sértették meg később a szerződés aláírásakor is -, amelynek a figyelembevétele eleve kizárta volna a pályázót a pályázatból, és így 80 millió forint odaítélésére sor sem kerülhetett volna."
Dr. Horváth József (MDF) parlamenti képviselő felszólalása 1997-ben ,,Befejezésül szeretném tájékoztatni a tisztelt Házat arról, hogy a Magyar Államkincstár jelentése szerint a cég több mint 55 millió forintot visszautalt a kincstári számlára. Ez azt jelenti, hogy a támogatásokat lényegében visszautalta, a kamatok tekintetében van a cégnek hátraléka."
Baja Ferenc válasza 1997-ben 3.) Nyírfa-dosszié: a nyíregyházi Zefirusz Kft. ingatlanügye.
A Hit botránya Magyarországon (Tamás Gáspár Miklós) Az 1995 márciusában indított Nyírfa-akció célja adatgyűjtés lett volna az ukrán-román határ térségében a szervezett bűnözésről és korrupcióról, aminek során országgyűlési képviselőkre, politikusokra vonatkozó információk is a hírszerzéshez kerültek. A belső vizsgálatok dokumentumai éppúgy nem nyilvánosak, mint a büntetőeljáráséi, így hivatalos forrásokból nem erősíthetők meg azok a hírek, hogy többek közt a szocialista párti Baja Ferenc előző környezetvédelmi miniszter is e politikusok közt lett volna.
Nyírfa-ítélet (HVG) 4.) Garéi pályázat - Betonútépítő Rt., Baráth Etele.
A Környezetvédelmi Alap (KKA) 1994 és 1998 közötti gazdálkodásának kivizsgálására parlamenti határozati javaslatot nyújtott be Molnár Róbert kisgazda képviselő. Ennek oka, hogy lapinformációk szerint Baja Ferenc egykori környezetvédelmi miniszter az országgyűlési választások után, 1998. június 8-án hagyta jóvá a KKA 1998-as előirányzatának 5 milliárd forintos megemelését, amely összeget még az Orbán-kormány hivatalba lépése előtt, június 30-ig eddig ismeretlen pályázók között szét is osztott. Baja Ferenc nem tart az ellenőrzéstől, szerinte politikai okok állnak a megalapozatlan kezdeményezés mögött. | https://index.hu/belfold/kepviselok/bajaferenc/ | https://web.archive.org/web/20210117055002/https://index.hu/belfold/kepviselok/bajaferenc/ | https://adatbazis.k-monitor.hu/hirek/magyar-hirek/baja-ferenc | Index | hungarian-news | 2007-01-16 00:00:00 | [
"Baja Ferenc"
] | [
"Hunalco Rt.",
"Környezetvédelmi Minisztérium",
"Központi Környezetvédelmi Alap (KKA)",
"Területfejlesztési Alap"
] | [] | [
"élelmiszeripar"
] | [] |
|
20 | Autópálya-forintok a kormánypártoknál? | A Kereszténydemokrata Néppárt (KDNP) az ügyészséghez fordul az osztrák liberális intézet által az SZDSZ-hez juttatott "adomány" ügyében, hogy az kimeríti-e a büntető törvénykönyv, vesztegetés nemzetközi kapcsolatokban tényállását - mondta pénteken Latorcai János, a párt országgyűlési képviselője, a Gazdasági Bizottság alelnöke.
A Die Presse című osztrák napilap csütörtöki számában Hans-Peter Martin független képviselőjelölt azzal vádolta meg Alexander Zach-ot az az SPÖ egyik képviselőjelöltjét, az osztrák Liberális Fórum elnökét, hogy 2004-ben a Strabag építőipari konszerntől az M5-ös autópálya építésével kapcsolatban kapott 15,2 millió eurós jutalékot saját cégén, az Eurocontacton keresztül továbbutalta a Magyar Szocialista Pártnak. A lapban Zach ezt cáfolta, azt azonban elismerte, hogy 2004-ben a magyar liberális pártot 150 és 200 ezer euró közötti összeggel támogatták az osztrák liberális intézeten keresztül.
"Felszólítjuk a Szabad Demokraták Szövetségét, nyilatkozzanak: juthatott-e pénz a párthoz az autópályára fordítható pénzből" - mondta Latorcai János.
A Strabag egyébként korábban elismerte, hogy 15 milliós jutalékot fizetett az Eurocontactnak ötéves tervezői, szakértői és akvizíciós tevékenységéért, és a cégnek az volt a kívánsága, hogy a pénz egy részét az Eurocontact adományozza a magyarországi politikai demokrácia támogatása érdekében párt közeli egyesületeknek, intézményeknek, viszont azt nem tudják, mekkora összeg landolt a magyar címzetteknél - írja a Világgazdaság.
Fényi is tagad
Hans-Peter Martin a Világgazdasággal azt közölte, állításait tényekkel tudja igazolni, a bizonyítékait elvitte a Die Presse című osztrák laphoz, amely ma részletesen beszámol a botrányos ügyről. A képviselőjelölt állítása szerint a szocialisták is érintettek az ügyben, hiszen a feljegyzés szerint "Puch László, az MSZP pénztárnoka türelmetlen és már szeretné átutaltatni a pénzt".
Akárhogy is történt, az átutalások évében, 2004-ben a magyar Strabag csaknem 240 milliárd forintos állami megrendelést nyert el több autópálya-tenderen.
Szakértők már régen állítják (és a legutóbbi pályáztatások során be is bizonyosodott), hogy a korábbiaknál sokkal olcsóbban is meg lehet építeni egy kilométernyi autópályát. Így évek óta makacsul tartja magát a vélekedés, hogy a túlfizetett építőcégek hálásak lehetnek a mindenkori kormánypártoknak.
Fényi Tibor, a Strabag Építő Zrt. kommunikációs vezetője a Világgazdaságnak azt mondta, cégének nincs tudomása arról, hogy a multinacionális konszern központja kivel milyen szerződést köt, így az Eurocontactnak adott megrendelés sem ismert előttük. Fényi arra a kérdésre, nem találja-e "érdekesnek" azt az összefüggést, hogy a Strabagtól származó pénzek liberális szervezetekhez vándorolnak, ő pedig az egyetlen magyar liberális pártnak, az SZDSZ-nek volt alapító tagja, kijelentette, semmi köze nincs ehhez a tranzakcióhoz. Először is, érvelt, ő már négy évvel ezelőtt megszakított minden kapcsolatot a szabad demokratákkal, ráadásul csak ez év szeptember 1-je óta dolgozik a Strabagnak. A kommunikációs vezető mindemellett semmi furcsát nem talál abban, hogy egy külföldi liberális politikus - Zach - magyar liberális civil egyesületeket támogat a saját, adózott jövedelméből.
Kuncze is tagad
Ám a magyar Strabagnak mégis lehet köze a pénzek átutalásához, hiszen az Eurocontact feljegyzésében szerepel annak az Appelshoffer Józsefnek a neve is, aki a cég útépítési ágazatának igazgatója. A hazai cégvezetővel azonban nem sikerült beszélnie a Világgazdaságnak. A lap megkereste a memorandumban szereplő politikusokat is. Puch Lászlót, az MSZP pénztárnokát azonban nem lehetett elérni, a szocialista párt sajtóosztályától az az egymondatos hivatalos válasz érkezett, hogy az MSZP nem kapott pénzt a Strabagtól.
Kuncze Gábor, az SZDSZ elnöke szintén azt mondta a Világgazdaság szerint, hogy pártját nem támogatta anyagilag sem a Strabag, sem az Eurocontact, de a Szabó Miklós nevét viselő pártalapítvány sem, amelynek egyébként szintén ő az elnöke. A szabad demokrata képviselő arról nem tud, hogy más, magukat liberálisnak valló szervezetek, egyesületek esetleg kaptak-e. A pártelnök azt is elmondta, hogy ő senkitől semmilyen pénzt nem kapott, fogalma sincs, hogyan kerülhetett bele az ő és egykori képviselőtársa, Matyi László neve a botrányba.
A Népszabadságnak mást mondott kicsit Kuncze
Az SZDSZ nem kapott pénzt sem a Strabagtól, sem az Eurocontact nevű cégtől - jelentette ki a liberális párt elnöke a Népszabadságnak. Ugyanakkor Kuncze Gábor a Népszabadságnak arra a kérdésére, hogy az osztrák liberálisoktól kaptak-e támogatást, közölte: a párttól nem, de intézményétől, a Liberális Intézettől igen. Mint mondta, kisebb összegekről, 2004-ben például mintegy 20 millió forintról van szó. "De ez nem köthető a Strabaghoz" - közölte a pártelnök.
Arra a felvetésre, hogy ekkor Csillag István személyében SZDSZ-es miniszter felügyelte az útépítéseket, Kuncze újra azt válaszolta: az osztrák támogatáshoz ennek semmi köze, más ország belpolitikai csatározásairól pedig nem akar nyilatkozni. Hogy más liberális pártoktól érkeznek-e adományok az SZDSZ-hez, a pártelnök úgy válaszolt: ez változó. A támogatásokat pedig a párt minden évben feltünteti a Magyar Közlönyben.
Csillag szerint nem meglepő, hogy a Strabag kapta a megbízásokat
Magyarországon egyébként a pártok csak az olyan donoroktól nem fogadhatnak el adományokat, amelyekben valamilyen állami szerepvállalás van, tehát állami vagy részben állami tulajdonú cégektől, költségvetés által támogatott alapítványoktól, költségvetési szervektől.
Csillag István a Népszabadságnak elmondta: a Magyarországon működő mélyépítő cégek közül a Strabag a legnagyobb, akkora kapacitással, mint amennyi az összes többinek van, nem kell azért fizetnie, hogy állami megbízásokhoz jusson. A volt gazdasági miniszter hozzátette: az M5-ös építésére nem az állam, hanem az arra korábban koncessziót kapott konzorcium írt ki pályázatot. Miután ebben a Strabag tulajdonostárs, nem meglepő, hogy az építési munkák felét is megkapta - mondta Csillag, akinek nincs tudomása arról, hogy a Strabag mire költötte a pénzét 2004-ben. | https://index.hu/gazdasag/magyar/autop060922/ | https://web.archive.org/web/20230403175806/https://index.hu/gazdasag/magyar/autop060922/ | https://adatbazis.k-monitor.hu/hirek/magyar-hirek/autopalya-forintok-a-kormanypartoknal | Index | hungarian-news | 2006-09-22 00:00:00 | [
"Appelshoffer József",
"Csillag István",
"Kuncze Gábor",
"Matyi László",
"Puch László",
"Zach Alexander"
] | [
"Eurocontact Kft.",
"MSZP",
"Strabag",
"SZDSZ"
] | [] | [
"pártfinanszírozás",
"autópálya"
] | [] |
|
21 | Csődközelben a Proware Kft. | "Büntetőjogi felelősségem tudatában kijelentem, hogy mások mellett én is tájékoztattam Baja Ferenc államtitkárt az In-Forrásnál zajló adatvédelmi projektről. Nem felel meg a valóságnak, hogy nem tudott róla." - mondta Tarjányi Péter, a Proware Kft. ügyvezető igazgatója a cég szerdai sajtótájékoztatóján. Tarjányi szerint az In-Forrás még 2002-ben keletkezett tartozásai miatt nehéz helyzetbe került több, a projektben részt vevő vállalat, köztük a Proware is, ahol emiatt nemsokára elbocsátásokra is sor kerülhet. Az ügyvezető szerint Baja Ferenc félrevezette a sajtót amikor a Kht. ügyvezetője magánakciójának minősítette a vitatott projektet.
Baja cáfolt
Baja Ferenc több ízben cáfolta, hogy tudott volna a felügyelete alá tartozó In-Forrás Kht. bizonyos kötelezettségvállalásairól - köztük a Nemzeti Adatvagyon Védelmi Projektről, illetve egy nagy összegű vírusvédelmi beszerzésről. Tarjányi szerint a végelszámolás alatt álló Kht. bruttó 560 millió forinttal tartozik a projektekben érintett mintegy két tucat vállalkozásnak, amelyek már a közterheket is befizették a Kht. által több mint hét hónapja befogadott számlák után. Az In-Forrás Kht. Baja utasítására annak ellenére nem fizetett, hogy az adatvagyon védelmi projekt végrehajtására kormányhatározat van érvényben Tarjányi szerint.
Etikátlan nyomásgyakorlás?
A Proware-nek járó pénzek visszatartásában Tarjányi szerint annak is szerepe van, hogy cége "nem volt hajlandó eleget tenni annak a nyomásnak, hogy megalapozatlanul, nem alátámasztható adatok alapján olyan információk is bekerüljenek az In-Forrás Kht. átvilágítási összefoglalójába, melyek végül szinte bizonyosan nem igazolhatók, de arra azért alkalmasak lehetnek, hogy egyesek később etikátlan módon, saját politikai érvényesülésük érdekében használják fel azokat." Az In-Forrás tavaly augusztusi átvilágításával, majd további feladatainak áttekintésével Baja Ferenc bízta meg a Proware-t. | https://index.hu/belfold/prow716/ | https://web.archive.org/web/20211023055242/https://index.hu/belfold/prow716/ | https://adatbazis.k-monitor.hu/hirek/magyar-hirek/csodkozelben-a-proware-kft | Index | hungarian-news | 2003-07-16 00:00:00 | [
"Baja Ferenc"
] | [
"In-Forrás XXI Kht.",
"Proware Kft."
] | [] | [] | [] |
|
22 | Volt a folt (Tervek a kőbányai sörgyár hasznosítására: Nagy ötlet, nagy pénz) | Nem mindennapi kincs került a kőbányai önkormányzat tulajdonába, amikor két évvel ezelőtt részvénycserével szert tett a sörgyár 1-es telepének nagy részére, ahonnan kivonult az új tulajdonos, a South African Breweries. Nem olyan cizellált esztétikájú ipari épületekről van szó, mint az óbudai gázgyárnál, hanem monstre, téglába öltöztetett gépekről. Kevés olyan iparág van, ahol a termelés és a helyszíne ennyire együtt élne: ahhoz, hogy a Dreher gyár első fénykorában kitermelt évi nyolcvanezer hektoliter nedűhöz szükséges malátát kiszárítsák, tizenöt méter magas épületekre volt szükség, melyekben három-négy szinten, lamellákon kiteregetve száradt a maláta a palacknyakakra emlékeztető kémények felé áramló melegben. Csomortány Levente műemléki vizsgálata szerint az építészek sem voltak akárkik: Dreher Antal az 1860-as években Feszl Frigyest nevezte ki házitervezőnek, majd őt ketten (Hubert József, később Obrist Vilmos) váltották a második világháborús utolsó felívelésig, amit a minden képzeletet felülmúló másfél millió hektoliteres éves teljesítmény fémjelzett. A Dreher-generációk pedig a közelből, a telepszéli domboldalon álló klasszicista villából felügyelték a maláta útját. Az államosítás után szétszakadt a terület: a sörgyár a Duna Csokoládégyárral és a Tejipari Vállalattal osztozott a területen, a villába pedig később a munkásőrség vette be magát.
Amit ők és a privatizáció hátrahagytak, ma látványnak lenyűgöző, különösen, ha az embernek módja nyílik felkapaszkodni a malátaszárító - túlzás nélkül életveszélyesnek tekinthető - emeletére. De ingatlanfejlesztési szempontból ez
csak "rozsda",
megfejelve a rafinált épületek műemlék státusával. A telep alatt ott húzódik ugyanis a huszonvalahány kilométer hosszú, fésűs elrendezésű járathálózat, aminek a belmagassága néhol a tíz métert is meghaladja, másutt meg két szinten fut - ahonnan a dualizmus kori Budapest építőkövei kikerültek: ebből épült az Országház, a Lánchíd és egy csomó Sugár úti palota. Anno a sörgyár éppen a kőbánya okán vetette meg itt a lábát: ugyanis a pincerendszer állandó, 13-15 fokos hőmérséklete sokkal jobb érlelési körülményeket biztosított, mint a korábban a Duna-partra települt sörgyárak földbe ásott és vízzel locsolt hordói. Ahogy a gyár leépült, egyre inkább csak tárolásra használták, azon ritka alkalmakat kivéve, amikor valaki felfedezte filmes helyszínnek: Monory Mész András például itt forgatta a Meteót.
De mit lehet vele kezdeni? Az önkormányzat felmérette, készíttetett rá szabályozási tervet, ami a szokványos, könnyen áruba bocsátható termékeknek egyengette a terepet (befektető még nem volt): bevásárlóközpont, szórakoztató központ, Csodák Palotája stb. "Elég ritka, hogy az önkormányzat nem belezuhan a saját rozsdamezőjébe, hanem belevásárol. Szakmai hitvallásom, hogy a helyi önkormányzat találja ki, mit akar csinálni, és arra hozza be a fejlesztőt, amit kitalált" - penget a kőbányai vagyongazdálkodás utóbbi éveihez képest rendszerváltó húrokat Fecske Károly, a Kőbányai Vagyonkezelő vezérigazgatója, az S1 projekt gazdája (a korábbi szokásokról lásd keretes írásunkat). Fecske Kőbányán született, világjárt ember, eredeti szakmáját tekintve kohómérnök. Mielőtt három éve a vagyonkezelő élére került volna, pályája orosz ipari nagyberuházások kivitelezésétől a Honvédelmi Minisztérium vagyonkezelőjének fb-elnökségéig ívelt, miközben a Nyugati pályaudvar Eiffel-csarnokának felújításában is részt vett. "Látom, hogy pénzből mit lehet csinálni - vallja. - Mint kultúrára, építészetre fogékony ember, végigjártam az Államokat a Frank Lloyd Wright-házakért." Az öntöttvassal szerzett tapasztalatainak köszönhetően az egyik, a műemléki felmérés által figyelmen kívül hagyott épületben az Eiffel-iroda munkáját véli felfedezni.
Az S1-be tavaly tavasszal nem akárki kezdett életet lehelni Fecske oldalán: Günter Bischof, aki a bécsi múzeumi negyed és a Gasometer projekt kormányzati felelőseként működött. Tanácsadóként Sütő András Balázs építész (Naos Consulting) csatlakozott hozzájuk, ő korábban a fővárosi rozsdastratégia kidolgozásában vett részt. Koncepciójuk az volt, hogy a már elindított városközpont-megújító projektek mellé (Mázsa tér - lakás+kereskedelem, Szent László tér - lakás+intézmények) beilleszszék a sörgyárat mint harmadik - lakó-, szórakoztató-, kulturális és kereskedelmi - pólust, ami
"tájban úszó témapark"
fantázianéven vonult be az előkészítő tanulmányba. Bár a gondolatot ősszel elfogadta a képviselő-testület, a sörgyárat a 2006-os költségvetésbe mégis deficitcsökkentő tételként tervezték be, amitől végül csak a rendezetlen tulajdonviszonyok mentették meg. Míg a tizenkilenc hektáros terület kb. kétharmada az önkormányzaté, a Tejszolg ingatlana osztatlan közös a Se-ba 2000-rel, egy ital- és dohány-nagykereskedelemmel foglalkozó kft.-vel, a maradékot pedig ez év elején a Futureál cégcsoport (a Corvin sétány projekt fejlesztője) vette meg. A szabályozás alá vont terület azonban ennek majdnem a kétszerese: ide tartozik a villa egykori parkja és még egy önkormányzati telek, valamint egy éppen tulajdonost cserélő terület és egy kis Zwack-gyári ingatlan.
"Ha csak lakásokat építenénk, alig lenne értéknövekedés. Ha viszont a játéktermekre, szórakozóhelyekre és a barlangfürdőre építünk két szállodát, akkor két legyet ütöttünk egy csapásra. A föld alatt lesz egy bevásárlóközpont. Felette 2500 lakás és kulturális intézmények." A park és egy hosszú, Feszl-féle épület (ami a sört cígölő 780 igásbarmot szállásolta el) között hatalmas tér nyílik, ez lenne az "agora", Fecske álmai netovábbja - igaz, jelenleg a Se-ba nem ereszti. "Ezen a 300x70 m-es helyen el tudok képzelni évi 8-10 nagyrendezvényt, továbbá egy 1600 fős táncszínházat - mellette lenne az új, ikonjellegű rendezvénycsarnok egy ötezres koncertteremmel, ami pauzában kongresszusi központként működik. Aki elmegy az Aréná-ba egy koncertre, sehova sem tud beülni utána. Az S1-ben viszont ottragad." Fecskét ezen a ponton nem lehet megfékezni - sorolja tovább, mi tartozik még a nyárhoz: bolhapiac és népzenei központ, Tűzraktár és a Művészetek Palotájából kiszorult nagy produkciók, Ferihegyről beözönlő kaszinóturizmus és helyi kereslet, yuppie-k és kőbányaiak.
A funkcionális és építészeti kialakításon négy iroda kezdett el dolgozni. Közülük kettő befutott név a piacon: Erick van Egeraat (a Dózsa György úti ING-székházról ismert) és Zoboki Gábor irodája (Művészetek Palotája), a másik kettő pörgős fiatal műhely: a Sporaarchitects és a Naos. Négyen három ötlettervet tettek le az asztalra, amelyek a föld alatti duhaj világ és a fenti civilizáció közötti átjárhatóságot próbálják megvalósí-tani: a járatrendszer kanyonszerű kibontásával, filteres áttörésével, vagy a felszínnel szobrászkodó bevágásokkal. Volt, aki ikonikus építményeket tett le a malátaszárító mögé és az agorára, más hatalmas, akropolisszerű alakzatot képzelt a terület közepére. A szokatlan, ám költségkímélő eljárás - pályázat helyett megbízásos alapú workshop - eredménye a kritikusabb szakmabeliek szerint nem több, mint pénzszerzési célzatú marketingépítészet. Ám a belső kört már meggyőzte: szeptemberben a közgyűlés elégedetten gyönyörködött benne.
Az S1 "gyönyörű álom" Kleinheincz Gábor, a Fidesz frakcióvezetője és pénzügyi bizottsági elnök szerint, aki éppen Kőbánya csődhelyzetéről készült sajtótájékoztatót szervezni. "Legalább sikerült odáig eljutni, hogy neves tervezőcsoportok álmodnak Kőbányán. Jó lenne, ha pozitív fordulatot kapna ezzel Kőbánya, és nem elkótyavetyélné a tulajdonát, amire volt tapasztalat. Hogy mennyire lehet megvalósítani, arról kételyeim vannak. A királyfira várunk a fehér lovon." A kerületi főépítészt, Montvai Józsefet van, aki kevésbé lelkes szereplőként emlegeti, de a Narancsnak ő is csak annyit kifogásol, hogy "nincsen még mögötte Rothschild" - de ha lesz, akkor látja a lehetőséget, hogy a projekt javíthatja a kerületről kialakult képet. Az S1
közel százmilliárdos
beruházási költségű projektként körvonalazódik, amit az önkormányzat a lehető legkevesebb pénzráfordítással próbál végigvinni. Például az építészeknek sem fizet; az ő munkájuk akkor térül meg, amikor a majdani befektető a tervekkel együtt megveszi a projektet. Sütő menedzselésével a vagyonkezelő mindenesetre sikerrel szerzett uniós pénzt az előkészítéshez (és tette transzparenssé a projektet - hangsúlyozza Sütő), hiszen az S1 bekerült a Mister Interreg III/B Cadses fedőnevű programba, ami kiemelt katonai és ipari területek rehabilitációjára nyújt forrást. Ebből bejön százhetvenezer euró, egynyolcad önrésszel. Emellett a fővárosi középtávú fejlesztési programba is betaktikázta kiemelt rozsdarehabilitációs övezetként, ami egy jelképes gesztus afelé, hogy Budapest valamikor infrastrukturális fejlesztésekkel is alányúl, ha már a négyes metró nem arra megy.
A három ötlet végül egybegyúrva kerül be a megvalósíthatósági tanulmányba, amire, ha nem jön közbe semmi, tavasszal készülnek meghirdetni a nemzetközi befektetői tendert. Bár Fecskéék kezdetben csak az önkormányzati tulajdon felértékelésében és a fejlesztés irányának bebiztosításában gondolkodtak, az egyre csinosabb projektben most már szívesebben tartanák bent az önkormányzatot. A beruházást "ppu"-s konstrukcióban tervezik - hogy ne a nimbuszát vesztett ppp-t használják, a harmadik p = utility -, vagyis a közszféra és a magánszektor közös fejlesztésében és üzemelte-tésében. "Ha olyan partnert találunk, aki kilóra megvesz mindenkit, és azt épít, amit akar, akkor dobhatom ki az álmaimat" - szól a pesszimista verzió. "Akkor jöjjenek a befektetők, amikor már nincs visszaút, és akkor elmondhatjuk, hogy mi csináltuk. Lassan el kell jönnie az igazság pillanatának" - vázolja Fecske a derűlátó variánst. És ha mégis elbukná Kőbánya, és mondjuk el kell adnia a sörgyári ingatlanát, legalább akkor sem bontják le a gyárépületeket, mint tavaly az elaprózott Maglódi úti telepen.
Volt a folt
2000 és 2003 között az önkormányzat a piaci díjszabást messze meghaladó áron bízta meg a vagyonkezelő tulajdonában lévő Kőbányai Befektetési és Tanácsadó (Kőbeta) Rt.-t az önkormányzat részvényportfóliójának kezelésével. A többségükben veszteséges üzletek miatt az Állami Számvevőszék megállapítása szerint a három év alatt legalább 493 millió forint veszteség érte a helyhatóságot, miközben a cég vezetői - köztük Andó Sándor szocialista polgármester és a fiktív MSZP-tagtoborzásról is elhíresült Kaszab Csaba alpolgármester - folyamatosan fizetésemelésben és tiszteletdíjakban részesültek. A portfólió Richter- és Antenna Hungária-részvényeit Váradi János igazgatósági elnök (2002-ig a tulajdonosi bizottság elnöke) közvetítésével a K&H kezelte. Váradi ebbéli asszisztenciáját Kulcsár Attila bőkezűen honorálta. A bank tavaly év elején megtérítette az önkormányzatnak a 3,4 milliárd forintra rúgó kár összegét, Váradi János pedig XIII. rendű vádlottként kapott szerepet a Kulcsár-ügyben, vesztegetés bűntette miatt. Váradi 2002 óta nem képviselő, viszont jelenleg is a Kőbeta fb-tagja és a Vagyonkezelő egyik vezetője. Kaszab egyik társaságban sem ül már bent, önkormányzati tisztsége felől még nem tudott dönteni a képviselő-testület. Andó október óta fővárosi képviselő, a polgármesteri székben Verbai Lajos váltotta. | https://magyarnarancs.hu/belpol/tervek_a_kobanyai_sorgyar_hasznositasara_nagy_otlet_nagy_penz-66411 | https://web.archive.org/web/20221205003401/https://magyarnarancs.hu/belpol/tervek_a_kobanyai_sorgyar_hasznositasara_nagy_otlet_nagy_penz-66411 | https://adatbazis.k-monitor.hu/hirek/magyar-hirek/volt-a-folt-tervek-a-kobanyai-sorgyar-hasznositasara-nagy-otlet-nagy-penz | Magyar Narancs | hungarian-news | 2006-12-14 00:00:00 | [
"Andó Sándor",
"Kaszab Csaba",
"Kulcsár Attila",
"Váradi János"
] | [
"Kereskedelmi és Hitelbank (K&H Bank) Zrt.",
"Kőbeta Rt.",
"MSZP"
] | [
"Bp. X. kerület"
] | [
"sikkasztás"
] | [
"Kulcsár-ügy"
] |
|
23 | Energiaipari változások VII.: Talányos szerződések | Tavaly nyáron az EU gazdasági kommandósai irattengereket másoltak le Brüsszel számára a Magyar Villamos Művek (MVM) cégeinél, novemberben pedig az unió vizsgálni kezdte a htm-eket. Idén tavasszal a Gazdasági Versenyhivatal (GVH) az ágazat átvilágítása után azt javasolta, hogy a kormány végre szánja el magát az EU-kompatibilis struktúra kialakítására. Október közepén két levél érkezett Brüsszelből.
Hosszú távok röviden
Az egyik címzettje Kóka János, akivel Neelie Kroes versenyjogi főbiztos kurta féloldalnyi terjedelemben tudatta: a magyar htm-eket vizsgálva arra jutott, hogy azok bizony állami támogatásnak minősülnek - s mivel ez az unióban nem megengedett, e szerződéseket meg kell szüntetni. (A holland főbiztosnő ehhez fog támogató döntést kérni az unió illetékes bizottságától.) A másik levelet Göncz Kinga kapta; ebben Andris Piebalgs energetikai főbiztos hívta fel a magyar állam figyelemét arra, hogy nem alkalmazza helyesen az áramszektorban követendő, vonatkozó közösségi jogokat.
A gazdasági miniszternek címzett levél tartalma tavasz óta informálisan ismert volt, ahogyan az is, hogy elsősorban az MVM-nek az erőművekkel kötött hosszú távú szerződéseire vonatkozik. (Erről többször is írtunk, lásd: Integrált függetlenség, 2006. február 2., "Számunkra a verseny a legfontosabb kérdés", 2006. március 16., Energiapolitika stratégia nélkül, 2006. május 11.) A külügyminiszternek küldött levél viszont egy eddig a nyilvánosságban nem tárgyalt problémát, a határkeresztező kapacitásokat feszegeti. Piebalgs azt részletezi, hogy a magyar szabályozás mely pontokon nem kompatibilis a közösségi villamos irányelv követelményeivel, ezért a brüsszeli hivatal felszólítja a magyar kormányt e helyzet záros határidőn belüli megoldására. Az EU nem nézi jó szemmel, hogy a magyar-szlovák és magyar-ukrán határt keresztező vezetékeken a magyar fél nem biztosítja az áramkereskedőknek a diszkriminációmentes hozzáférést. Az uniós bíróság egy holland-német ügyben hozott már olyan döntést, miszerint az országhatárokat keresztező vezetékeken nem szabad elsőbbségi hozzáférést biztosítani a "régi" hosszú távú szerződéseknek.
A levelekre adandó válaszok határideje két hét múlva lejár - a gazdasági minisztériumban azonban nem izgulnak. Egy, az MVM hathatós segítségével elkészült dokumentum például azt taglalja, hogy Brüsszelbe utazó kormánymegbízottak milyen mandátummal menjenek a versenyügyi főbiztosságra. Az előterjesztésben információink szerint az szerepel, hogy ismerjük el: e szerződéseket felül kell vizsgálni, de javasoljunk differenciált megoldást. Például maradhasson a htm Paksnál, s esetleg a Mátrai Erőműnél is. Ha értesüléseink helytállóak, akkor ez azt jelenti, hogy az MVM szeretne megszabadulni nyűgeitől, de a jól teljesítő egységeket szívesen megtartaná magának. Csakhogy az EU baja nem az MVM-dominancia ténye, hanem az ezzel való visszaélés gyanúja. Ha a Brüsszelbe küldendő magyar tárgyalódelegáció valóban az említett instrukciókat kapja, félő, hogy az unióban körberöhögik majd őket. Főleg, ha a kormány elé kerülő előterjesztésben valóban szerepel, hogy az importszerződések újratárgyalása nem indokolt.
A Regionális Energiagazdasági Kutatóközpont múlt heti sajtótájékoztatóján egy modellelemzést ismertettek arról, hogy a htm-ek felmondása milyen hatással lenne a villamos energia nagykereskedelmi árára. A lehető legpesszimistább előrejelzésekkel számolva is azt az eredményt kapták, hogy változatlan erőművi hatékonyságok mellett, 248 Ft/eurós áron kalkulálva 12 százalékkal csökkennének a nagykerárak (275 Ft/eurós árral is több mint 6 százalékkal); javuló erőművi hatékonyságot feltételezve további 1,5-2 százalékos áresést mutattak ki.
Svájcból áramot
Az MVM az erőművek többségének eladása után nemcsak az új tulajdonosokkal kötött 15-25 éves időtartamra hosszú távú szerződést, hanem egyes áramkereskedőkkel is: 1996 decemberében a svájci ATEL-lel (amely jelenleg a Csepeli Erőmű tulajdonosa is) 250 MW folyamatos (szaknyelven: zsinór) importáramra, majd néhány hónappal később egy másik svájci céggel, az EGL-lel, ugyancsak zsinórimportra (100 MW). A szerződések pontosan illeszkedtek az akkori egyvásárlós modellhez - hiszen mindenki csak az MVM-nek adhatott el. Ráadásul a 2003-as piacnyitásig az MVM egyedüli importőr-exportőrként olyan és annyi kontraktust köthetett, amennyit a rendszer érdekében jónak látott. A svájci importnál legfeljebb az a meglepő, hogy az MVM az erőműves htm-ekkel egy időben hozta tető alá ezt is. A hosszú lejáratú szerződések hivatkozási alapja az ellátásbiztonság volt (a szélerőműparkok engedélyezése körüli botrány idején is ezzel védekeztek, lásd: Bolond szél fúj, Magyar Narancs, 2006. áprlis 13.).
Importra akkor valószínűleg szükség volt; a megszűnt orosz behozatalt pótolni kellett. Ám 2003-ban az MVM importmonopóliumának vége lett, és elvileg szabadon hozzáférhetővé kellett tenni a határkeresztező vezetékeket. (Mára húsznál is több áramkereskedő cég próbál megélni e piacon, igaz, közülük nyolc mondható igazán dinamikusnak.) Az MVM a piacnyitás ellenére a portfóliójában tartotta a svájci és az ukrán hosszú távú importszerződéseket, és addig lobbizott, míg a határkeresztező villamosenergia-forgalomról szóló kormányrendeletbe az került be, hogy a cég importszerződései védelmet élveznek, és csak az ezen felüli kapacitásra licitálhatnak a piac más szereplői. E kvázi monopolista gyakorlat inkorrektségét mondta ki az uniós bíróság, miután az energiaügyi bizottság a minél nagyobb mértékben összehangolt határkeresztező kapacitások megnyitását és a minél szabadabbá tett villamosenergia-kereskedelem fontosságát hangsúlyozza. Nemcsak nálunk, hanem jó néhány országban korlátozták a versenyt az előzetesen lekötött kapacitások, ám az említett holland ítélet gyakorlatilag minden tagállam számára előírta e metódus felszámolását. Nálunk nincs végleges döntés ebben, noha az EU ezt a dolgot is piszkálni kezdte - mindenekelőtt ezt tudatta Göncz Kingán keresztül a kormánnyal az energiaügyi főbiztos.
A pénz helye
Pusztán gazdaságilag nézve az importkérdést: onnan kifizetődő vásárolni, ahol az adott terméket olcsóbb beszerezni, mint nálunk előállítani. Az ukrán importpiacot tavalyig egyeduraló Kapolyi László 400 MW körüli zsinórimport bevásárlásai akár még indokoltnak is mondhatók, mivel a burstini erőmű (ami gyakorlatilag csak Magyarországra, illetve a magyar tranzitra termel) olcsó és teljesen stabil. A Szlovákia felől érkező svájci áramnál azonban az elmúlt tíz évben felmerültek gazdaságossági aggályok. Noha a szerződésekbe máig nem lehet belenézni, az energiahivatal (MEH) ezredforduló körül végzett számításai azt mutatták, hogy a svájci árammal rosszul jártunk. Az MVM arra hivatkozott, hogy az importból bejövő áramcsomag hazai előállítása még ennél is drágább volna, de abba a rendszerbe, ahol végül egységárasítják az összes beérkező áramot, ez még belefér. A MEH szerint viszont nem fért bele, így határozatot hozott arról, hogy az MVM ne kapja meg az államtól az összes pénzt, amit a svájci fél részére addigra már fizetni kellett. Sőt, a hivatal azt javasolta, hogy az állam (mint tulajdonos) mondassa fel vagy tárgyaltassa újra az áramcéggel ezeket a szerződéseket. A határozatot az MVM több jogorvoslati fórumon is sikertelenül támadta meg, ezért is meglepő, hogy az akkori kormány mégsem volt hajlandó a kontraktus felmondására kötelezni a céget. (A témában jártasak szerint könnyen elképzelhető, hogy a biztos pereskedés várható költségei riasztották el a kormányt. Ezzel együtt is tény, hogy az említett ki nem fizetés miatt az MVM több mint tízmilliárdos mínusszal fordult a következő évre, s a cég nagy szerencséje, hogy 2002-ben kormányváltás volt.)
A svájci szerződés indexált ára (amit a szénpiachoz, a svájci frank árfolyamához, az inflációhoz s néhány egyéb paraméterhez kötöttek) mindmáig az árampiaci ár felett maradt. A drága megawattokat olyan titkolózás veszi körül, ami csak erősíti a gyanút: itt valami egyébnek is lennie kell. Az a kérdés azonban megválaszolatlan, hogy mi szükség van a több mint egy hazai atomerőmű-blokknyi zsinórimportra.
Nyilvánvalóan a profit a magyarázat. Ha az államnak a svájci szerződések nem előnyösek, akkor kinek azok - persze a svájciakon kívül? Nagyon nagy pénzről van szó ahhoz, hogy csupán egyetlen ember vagy egy kisebb csoport érdekeit gyanítsuk mögötte. Sima matek: amennyiben Magyarországra egy éven át 250 MW zsinórimport érkezik Svájcból, és azon kWh-ként csupán egy forintot keres az a valaki, akkor az óránként 250 ezret, egy év alatt 2 milliárd 190 millió forintot hoz annak a valakinek a konyhájára - ésszerű magyarázatot mi nem találunk e gazdaságtalan kontraktusra.
A hosszú távú szerződéseket azzal lehetne tisztázni, hogy a nyilvánosság elé tárják őket. A szerződések az erőmű-MVM közötti hatóságiár-megállapításban alapadatnak számítanak, s így közérdekűként kezelendők. Az persze egy másik történet, hogy a piacnyitás kellős közepén hogyan lehet nálunk hatósági árakat megállapítani, amikor a liberalizáció startjánál ez volt az első, amit eltöröltek.
Ki mint vet
A káosz közeli állapot megoldását a jövő tavasszal a parlament elé terjesztendő új villamosenergia-törvényben (vet) látnák a szakemberek. A jogszabályi előkészítésről azonban a legtöbb, ami elmondható, hogy ősszel államigazgatási szinten, néhány munkabizottságban elkezdődött a lehetséges és fontos szabályozási területek kidolgozása. Elvileg négy kiemelt témakörben (egyetemes szolgáltatások, htm-ek, állami támogatások és általános regulációs teendők) kellene megszülni egy-egy olyan előterjesztést, amire támaszkodva a kormány állást foglalhat e fontos alapkérdésekben. Menet közben az E.On és az MVM is előállt a maga modelljavaslatával. Utóbbi ráadásul olyannal, amely a hosszú távú szerződések megőrzése mellett kardoskodik.
A munkabizottsági ténykedésekre eddig lényegében nulla kormányzati/ minisztériumi reakció érkezett. Pedig az már most látszik, hogy részleteiben meg kellene vitatni például, mi legyen a támogatási rendszerekkel vagy a megújuló energiaforrásokkal. Az utóbbiakról gyakran változó elképzelések születnek a Nemzeti Fejlesztési Hivatalnál, de az agrártárcánál is, ahol ráadásul pénz van erre, de a többnyire külsős szakértőkkel íratott tanulmányok eredményéről semmit nem lehet tudni. Hasonlóan önjáró ez ügyben a környezetvédelmi tárca is. Hogy mindezeket ki hangolja majd össze, egyelőre rejtély.
Energiás közigreform
A választások után meghirdetett olcsóbb állam koncepcióba az energiás hivatalok és intézmények tömörítése is belefoglaltatott. Az ágazati költségmegtakarítást eredetileg úgy képzelték el, hogy a Magyar Energia Hivatalhoz (MEH) csapják az Magyar Atomenergia Hivatalt (MAH). A szakma azonnal jelezte: a betagolandó műintézménynek önálló létezésére tart igényt tagországaiban az EU. A másik verzió szerint a MEH megkapja a Magyar Bányászati Hivatalt (MBH); ez azóta is folyamatban van.
Az összevonásnak nyilvánvalóan csak akkor van értelme, ha a dolgozói összlétszám, valamint a működési költségek úgy csökkenthetők, hogy azok nem mennek az elvégzendő feladatok rovására. Ami a létszámfaragást illeti: a MEH idén megúszta a főnyírást. A hivatal státusa viszont megváltozott az új kormánystruktúrában. A Nemzeti Hírközlési Hatósággal, a KSH-val és a PSZÁF-fal együtt külön kormányhivatal alá szervezték. Amivel voltaképpen egyet is lehet érteni, azt viszont végre el kellene dönteni, hogy melyik közigazgatásiszerv-modellt preferálja a kormányzat. Azt, hogy e szervek a föntről kiadott utasítások végrehajtói legyenek, vagy azt, hogy - éppen az energiaügyi szakterülethez hasonlóan - erős autonóm döntési jogosultságokat kapjanak. | https://magyarnarancs.hu/belpol/energiaipari_valtozasok_vii_talanyos_szerzodesek-66373 | https://web.archive.org/web/20111106211104/http://www.mancs.hu/index.php?gcPage=/public/hirek/hir.php&id=13976 | https://adatbazis.k-monitor.hu/hirek/magyar-hirek/energiaipari-valtozasok-vii-talanyos-szerzodesek | Magyar Narancs | hungarian-news | 2006-12-07 00:00:00 | [] | [
"Aare-Tessin AG für Elektrizität (Atel AG)",
"EGL AG",
"Magyar Villamos Művek (MVM) Zrt."
] | [] | [
"energia",
"állami vállalat"
] | [] |
|
24 | A Siemens-botrány: Wie sagt man a te nyelveden: teszem a zsebedbe? | Már a két héttel ezelőtti razzia is nagy szám volt: kétszáz adónyomozó, ügyész és rendőr szállta meg egyidejűleg a Siemens több tucat irodáját, továbbá néhány közép-vezető lakását Németországban, Ausztriában, Svájcban és Olaszországban. A vizsgálat - amely az elmúlt tíz évre visszamenően eddig 200 millió euró elsikálására derített fényt - hűtlen kezelés, vesztegetés és pénzmosás gyanújával indult. Bár ez már így is tízszerese az eredetileg becsült elkövetési értéknek, a nyomozók véleménye szerint könnyen elképzelhető, hogy még mindig csak a jéghegy csúcsát látni. Az ügyészség szerint a pénzt az elkövetők nem a saját hasznukra fordították - a Siemens ebből a központi alapból kente meg a döntéshozókat egy-egy tíz- vagy százmillió eurós nagyságrendű megrendelés reményében.
Jelenleg tizenkét gyanúsított
van, közülük hatan előzetesben ülnek; valamennyien a Siemens vezetékes távközlési részlegével (Siemens Com), illetve annak jogelődjével (IC Network) álltak kapcsolatban. Az illegális pénzek mozgatását ugyanis onnan szervezték. Két középvezető tanúvallomása arra utal, hogy a Siemens AG felső vezetésében és a vállalaton belüli korrupcióellenes részlegnél, a compliance-nál is tudtak a titkos számlákról, amelyek létezését segítettek is eltussolni. Kérdés, hogy a kutakodás túllép-e a telekommunikációs szektoron. A Siemens mindenesetre minden spekulációt megelőzve közölte: a csoport tagjai a nyolcvanas évek végén lezajlott szerkezeti átalakítás óta a legmeszszebbmenőkig önálló pénzügyi gazdálkodást folytatnak.
Annyi a tanúvallomásoktól függetlenül a banki tranzakciók alapján is világossá vált, hogy a vesztegetésre fordítandó összegeket osztrák (salzburgi és innsbrucki), illetve svájci folyószámlákon keresztül különféle fantomcégek közbeiktatásával juttatták célba. A végállomást off-shore cégek mögé bújt állami, önkormányzati, közigazgatási vezetők jelentették. A salzburgi számlákról 100, az innsbruckiakról 70, Svájcon át pedig 35-40 millió euró folyt át a kilencvenes évek második felében Ázsia, Afrika és Európa számos országába. A felderített ügyletek nagy része azonban - ami az osztrák számlákon keresztül bonyolódott - 2001 előttre nyúlik vissza, márpedig a német jog szerint ezek már elévültek. A nyomozók az elmúlt pénzügyi évvel bezárólag vizsgálódnak, és ha nem találnak is semmit, a svájci számlákon keresztül zajlott sikkasztás és pénzmosás ügyében még születhet vádemelés.
A korrupciós botrányt a legalaposabban feldolgozó Süddeutsche Zeitung szerint a Siemens aggódhat, hogy mi lesz, ha az őrizetbe vett középvezetők bőrüket mentve mindent kipakolnak. Márpedig úgy tűnik, most épp ez történik: sajtóhírek szerint eddig több mint harminc Siemens-alkalmazottat neveztek meg, akik tudhattak az illegális átutalásokról. Például két compliance-munkatársat is, akiktől 2002-ben az egyik gyanúsított azt az utasítást kapta, hogy a "jutalékkifizetésekre" (ahogy a Siemensnél a kenőpénzt nevezték) svájci számlákon futó rendszert építsen ki, miután félő volt, hogy a meglévő lelepleződik. A gyanúsítottakkal azt is érzékeltették, hogy megéri hallgatniuk, ha a Siemensnél a hatóság kenőpénzek után kutakodna. A compliance-részleg egyébként közvetlenül a Siemens felügyelőbizottságának jelent, melyet Heinrich von Pierer vezet, aki 1992 és 2005 között (a titkos számlák keletkezése idején) vezérigazgató volt. A Siemens menedzsmentje elhatárolódott a bűncselekmény-sorozattól, ugyanakkor bevallotta: már egy éve belső vizsgálatot kezdtek a tudomásukra jutott korrupciógyanús ügyek felderítésére és a felelősök eltávolítására - igaz, erről a ható-ságoknak nem számoltak be. Az ügyészség a múlt héten házkutatást tartott a Siemens vezérigazgatójánál, Klaus Kleinfeldnél, aki 2004-ben fél éven át a távközlési részleg vezetője volt, és akit a hatóság eddig tanúként kívánt meghallgatni. A Siemens vélhetően
egy olaszországi banánhéjon
csúszott el. A bolzanói ügyészség már évek óta nyomozott az innsbrucki számlák ügyében, melyeken keresztül ötmillió euró (9,7 millió márka) csorgott át egy Csatorna-szigeteki off-shore céghez, amely mögött az olasz telefontársaság korábbi vezérigazgatója állt. A hatóságok arra gyanakodtak, hogy a Siemens a fenti összeggel az olasz távközlési társaság privatizációja idején a piacra lépést próbálta elősegíteni, amit az olasz csúcsmenedzser és társa ellen folytatott per első fokon igazolt is.
A feketekasszákból származó pénzekről aztán kiderült, hogy a világ szinte minden tájára jutott belőlük. A vietnami, a szaúdi és a kuvaiti telekommunikációs projekteknél ugyanúgy szükség volt milliós "jutalékra", mint a volt szovjet tagköztársaságokban, Szíriában vagy Indonéziában zajló beruházásokhoz. Az ominózus olaszországi vesztegetést egy Puerto Ricó-i székhelyű céggel kötött szerződéssel papírozták le, amely látszólag egy nigériai projekthez kapcsolódott - ám a pénz valójában visszaszivárgott Európába. Ettől függetlenül az afrikai országban is fizettek ki kenőpénzeket; ott speciel a távközlési minisztert és a helyi cég főnökét vették meg. A görög hatóságok is nyomoznak egy volt Siemens-menedzser ügyében, aki dubai és karib-tengeri off-shore cégeken keresztül kapott márkamilliókat állami intézményvezetők korrumpálására. A hatóságok az athéni nyári olimpiai játékok infrastrukturális beruházásai miatt is vizsgálódnak: a Siemens ott biztonsági rendszereket állított üzembe, és részt vett az athéni metró felújításában, illetve építésében.
A majd 160 éves múltra visszatekintő Siemens világszerte 461 ezer alkalmazottat foglalkoztat, és 190 országban összesen több mint 90 milliárd euró az éves árbevétele. Az óriáskonszern a távközléstől, az informatikától, a hő- és fűtéstechnikától kezdve a közlekedési, orvostechnikai és energetikai üzletágon át a háztartási elektronikai, csomagoló- és üvegipari termékek gyártásáig bezárólag elképesztően diverzifikált tevékenységi kört ölel fel. Az egyszerűség kedvéért legtöbbször elektronikai vagy vegyes ipari vállalatcsoportnak definiálják. Árbevételének jelentős része az állami és az önkormányzati szféra nagy volumenű megbízásaiból származik - melyekért kemény lobbiharc folyik. "Az amerikai cégek a hírszerzésüket, a franciák a külképviseletüket vetik be, hogy megbízáshoz jussanak" - mondta a Süddeutsche Zeitungnak egy név nélkül nyilatkozó Siemens-vezető. A kenőpénz a piacért folytatott küzdelemben a hétköznapok része. "Mindennek megvolt a rendje: először a helyszínt, a projekt tartalmát és a megbízás értékét kellett tisztázni - utána lehetett kalkulálni a kenőpénzek nagyságát" - írta tanúvallomásokra hivatkozva a lap.
A Magyar Narancs által megkérdezett közbeszerzési szakértő szerint nem annyira a titkos pénzalap ténye az érdekes, hanem az, hogy
ki és miért pont most
dobta fel a Siemenst. Németországban az 1999 előtt kifizetett baksis még leírható volt költségként. Annak ellenére, hogy azóta az "ügyféljutalék" törvénybe ütköző, a projektek költségvetésében célszerű hasonló tétellel számolni, ha a cég nem szeretne a konkurenciával szemben versenyhátrányba kerülni. Az összegeknek egy része biztos, hogy benne is van a büdzsében - csakhogy a kenőpénzek adott személyekhez kötődnek, akik nem tudhatják, hogy meddig maradnak a posztjukon, így a projekt más tételeivel szemben a vesztegetési pénz nem "utófinanszírozható". Nagy volumenű beruházások megkaparintásánál ezért legtöbbször szükség van rendszeren kívüli pénzekre - véli forrásunk. Úgy tűnik, a Siemensnél ezt központilag oldották meg. Ha a Süddeutsche Zeitung példáját vesszük, amely hat színlelt szerződés összvolumenét tárta fel, akkor kénytelenek vagyunk azt mondani, hogy a svarcban utalt 20,55 millió euró bagatell összeg a Siemens telekommunikációs részlegének tízmilliárdos évi összforgalmához képest.
Amikor az OECD 1997-ben harcot hirdetett a korrupció visszaszorításáért, az érintettek gyorsan alkalmazkodtak: színlelt (például tanácsadói) szerződések keretében fantomcégeket kapcsoltak be, amelyek a pénzt off-shore cégekhez utalták, és a rendszert nehezen követhetővé tették. A Siemens a kilencvenes évek végén váltott az osztrák számlákról a "szofisztikáltabb", Svájcon át futó pénzügyi konstrukcióra. Szakértőnk szerint a terrorizmus elleni küzdelem 2001 után ismét nehézségeket okozott: egyes tranzakciók összegüknél fogva simán felkelthették a pénz- és tőkepiaci felügyelet vagy az illetékes nyomozó hatóság figyelmét. Forrásunk szerint az sem lehet véletlen, hogy mostanában egyre-másra derülnek ki a multinacionális vállalatok kisebb-nagyobb stiklijei. Egy tőkeerős multinak lehet akkora lobbiereje, hogy egy adott országon belül a kisebb ügyeket a szőnyeg alá söpörtesse, és hogy a politikai elit egy emberként zárjon össze az érdekében. De vannak olyan országok, mint például az Egyesült Államok, amelyek titkos információkat sem restek bevetni, ha ezzel hazai cégek piaci ellenfeleit hozhatják kellemetlen helyzetbe. Ütközőpont több is lehet egy olyan vállalat életében, amely majd kétszáz országban tevékeny. (Ilyen például Nigéria, a Siemens fejlődő, sokat ígérő piaca, Afrika legjelentősebb olajtermelője.) A piacra lépés ráadásul nemcsak vállalati, hanem nemzeti érdek. Az a tőkeerős vállalat, amely megvetette a lábát egy új piacon, hozza magával otthonról a többi nagyot. Elég csak a magyar telefóniában a Matáv és a Siemens kapcsolatára gondolni: az utóbbi segített modernizálni a szintén német többségi tulajdonban lévő hazai távközlési társaság eszközparkját.
A Siemens a XIX. század
végétől fontos szereplője a magyar gazdaságnak és innovációnak, és mindig is a legjelentősebb állami beszállítók közé tartozott - elegendő csak a millenniumi földalatti vasutat említeni. Az óriáscég az 1970-es évek közepén a Sincontact Kft. kisebbségi tulajdonosaként bukkant fel Magyarországon, hogy aztán a rendszerváltással egy időben alakuljon át Siemens Kft.-vé - immár 100 százalékos német tulajdonban. Mára a magyar Siemens-csoport 18 vállalatból és érdekeltségből álló cégcsoporttá nőtte ki magát, százmilliárd körüli összforgalommal (melyből a Siemens Zrt. árbevétele a 2004-es pénzügyi évben 58,1 milliárd forintot tett ki). A Siemensről nyár óta mindenki tudja, hogy a nagykörúti Combino villamosok szállítója (40 darab 36 milliárd forintért), de a cég nyerte a közelmúltban a 4-es metró biztonsági rendszereinek kiépítésére, valamint a metróvonal automatizálására szóló megrendelést (28 milliárd forint), valamint a Miskolci Fűtőerőmű Kft. új erőművének megépítésére kiírt pályázatot (10,95 milliárd). A Siemensnek hagyományosan jó a kapcsolata a fővárossal, melyről a belső kerületeket lefedő parkolóautomaták sokasága éppúgy tanúskodhat, mint Budapest internetes portálrendszere (budapest.hu), amit szintén a Siemens készített. A korábbi nagyobb üzletek közül érdemes kiemelni a Budapest-Esztergom vonalon közlekedő Desiro vonatokat (20 db 9,5 milliárdért), a Magyar Posta budaörsi központjának a logisztikai rendszerét (9,5 milliárd) vagy a 2000-ben megnyílt önkormányzati okmányirodák informatikai rendszerének átadását (2 milliárd forint). A Magyar Közbeszerzési Hírbörze Kft. adatai szerint a Siemens-csoport az 1999-2005 közötti közbeszerzési pályázatokon önállóan vagy konzorciumban indulva 19-59 milliárd forint közötti értékben nyert el évente megbízásokat - a legtöbbet a 2002-es választási évben, e hét évben mindent egybevetve pedig az összeg több mint 260 milliárd forintra rúg. A top ajánlatkérők között van a már említettek mellett a BM Központi Adatfeldolgozó Hivatal (24,7 milliárd forint), az Elmű Rt. (5,99 milliárd), a Tiszai Vízerőmő Kft. (5,67 milliárd), a megyei és városi kórházak (csak az Onkológiai Intézet 2 milliárddal) és a regionális energetikai cégek (Émász, Édász, Démász - együtt kb 6,5 milliárd forint). Az már többször előfordult, hogy egy-egy tender után vitatták a Siemens győzelmének a jogosságát; legutóbb például a Combino-beszerzéskor, amikor ajánlata 2 milliárd forinttal volt magasabb a versenytársakénál, s végül a leszállított járművek műszaki tartalma sem egyezett az ajánlatban közöltekkel. Az viszont még nem esett meg a céggel, hogy bíróság törvénytelenség miatt marasztalta volna el. A hírek szerint ugyan a német Siemens körül kipattant botrány nem érinti sem a Siemens Nemzeti Vállala-tot, sem a cég távközlési üzletágát (Com Enterprise Network), de több ügyben is zajlik vizsgálat, ami rossz fényt vethet a magyar cégcsoportra.
A menedzsment a nyugati üzleti kultúra protokollját követi: határozottan cáfol, és maximális együttműködést ígér, ha a nyomozó hatóság megkeresi.
Magyar ügyek
Már bírósági szakaszban van az a vesztegetési ügy, amely alapján a Nemzeti Nyomozó Iroda (NNYI) tavasszal vádemelést javasolt a Siemens Zrt. egyik ágazati igazgatójával szemben, aki állítólag több millió forint értékben adott készpénzt és ajándékokat a Honvédelmi Minisztérium két alkalmazottjának olyan információkért cserébe, melyek a céget hozzásegítették egy laktanyafelújítási tender elnyeréséhez.
Az NNYI jelenleg is dolgozik egy másik ügyön, melyben 2004. december 16-án rendelték el a nyomozást. A vizsgálat megállapította, hogy egy hat cégből álló cégcsoport 2002-től kezdve 1,5 milliárd forint értékben bocsátott ki számlákat. A cégek vezetői és alkalmazottai hajléktalanok voltak, akik különböző összegek fejében vállalták, hogy nevüket adják a cégek alapításához és működtetéséhez. A kibocsátott számlák összértékének jelentős része a HVG információi szerint vesztegetési pénz volt, mely a Siemens orvosi műszereket gyártó cégéhez kötődött, és melyet nyertes tenderek után fizettek ki.
A BRFK nyomoz abban a sikkasztási ügyben, melyben Farkas Imre, a Satelit Tv-t üzemeltető TVegy Rt. elnöke tett feljelentést. Állítása szerint a csatorna egykori szponzora, a Siemens Rt. azzal a feltétellel adott 1,5 milliárd forintot a televízió működtetésére, ha abból 720 milliót visszajuttat a részére. A cég közleményben utasította vissza a vádakat e legfrissebb ügyben. | https://magyarnarancs.hu/belpol/a_siemens-botrany_wie_sagt_man_a_te_nyelveden_teszem_a_zsebedbe-66336 | https://web.archive.org/web/20070610113216/http://www.mancs.hu/index.php?gcPage=/public/hirek/hir.php&id=13939 | https://adatbazis.k-monitor.hu/hirek/magyar-hirek/a-siemens-botrany-wie-sagt-man-a-te-nyelveden-teszem-a-zsebedbe | Magyar Narancs | hungarian-news | 2006-11-30 00:00:00 | [] | [
"Honvédelmi Minisztérium (HM)",
"Satelit Tv",
"Siemens Zrt."
] | [] | [
"közbeszerzés",
"pályázat"
] | [] |
|
25 | Bűnpártolással gyanúsítják Szeged MSZP-s polgármesterét | 2006.08.31. 11:28
Csapó Balázs lakossági érdekvédelmi megbízott kijelentette: Botka Lászlónak, Szeged MSZP-s polgármesterének kötelessége lett volna megtenni a feljelentést a Szegedi Testamentum Kft. gazdálkodásával kapcsolatban. Ennek elmaradásaként „fölmerül a bűnpártolás" gyanúja – hangzott el egy csütörtöki sajtótájékoztatón.
Gazdasági szabálytalanságok és bűncselekmények gyanúját tárta föl három vizsgált szegedi önkormányzati cégnél a lakossági érdekvédelmi megbízott; az egyik társaság esetében az ügyészség nyomozást rendelt el. Solymos László alpolgármester visszautasította az elhangzottakat.
„A hét vizsgált önkormányzati cég fele biztosan törvénysértő módon működik„ – mondta Csapó Balázs csütörtöki sajtótájékoztatóján a megyeszékhelyen.
A lakossági érdekvédelmi megbízott közölte, több évig tartó, szakértők bevonásával folyó vizsgálat után többek között sikkasztás, hűtlen kezelés és adócsalás gyanúja miatt tett feljelentést ismeretlen tettes ellen az önkormányzati tulajdonban lévő Szegedi Testamentum Kft. gazdálkodásával kapcsolatban. A Szegedi Városi Ügyészség előbb részben elévülés miatt, részben bűncselekmény hiányában elutasította a nyomozás megindítását, feljelentés kiegészítését követően a Csongrád Megyei Ügyészség azonban elrendelte a nyomozást – tette hozzá.
Csapó elmondta, a Szegedi Környezetgazdálkodási Kht.-nál és a Szegedi Városkép Kft.-nél végzett vizsgálatok szakértői szerint a cégek gazdálkodásával kapcsolatban sikkasztás, csalás, hűtlen kezelés és számviteli fegyelem megsértése bűncselekmények alapos gyanúja megállapítható.
Közölte, a cégvizsgálatokról szóló jelentéseket minden alkalommal átadta Botka László polgármesternek, azonban a városvezetés az elmúlt másfél évben hivatalosan semmit nem lépett. A büntetőeljárásról szóló törvény alapján hivatalos személynek a hatáskörében tudomására jutott bűncselekményekkel kapcsolatban kötelessége feljelentést tenni. Az érdekvédelmi megbízott – akit még több mint két éve a polgármester nevezett ki – szerint „Botka Lászlónak kötelessége lett volna megtenni a feljelentést”, ennek elmaradásaként „fölmerül a bűnpártolás„ gyanúja.
Hozzátette: a Szegedi Környezetgazdálkodási Kht.-val és a Szegedi Városkép Kft.-vel kapcsolatban nem tesz feljelentést, mert bízik benne, hogy a polgármester saját hatáskörében intézkedik.
Solymos László városüzemeltetési alpolgármester később az MTI-nek adott nyialtkozatában azt állította, hogy Csapó „választási kampányai az elmúlt 16 év során csupán vádaskodásokból és feljelentésekből álltak”. | https://magyarnemzet.hu/archivum-archivum/2006/08/bunpartolassal-gyanusitjak-szeged-mszp-s-polgarmesteret | https://web.archive.org/web/20231215124111/https://magyarnemzet.hu/archivum-archivum/2006/08/bunpartolassal-gyanusitjak-szeged-mszp-s-polgarmesteret | https://adatbazis.k-monitor.hu/hirek/magyar-hirek/bunpartolassal-gyanusitjak-szeged-mszp-s-polgarmesteret | Magyar Nemzet (MNO) | hungarian-news | 2006-08-31 00:00:00 | [
"Botka László"
] | [
"MSZP",
"Szegedi Környezetgazdálkodási Nonprofit Kft.",
"Testamentum Temetkezési Kft.",
"Városkép Kft."
] | [
"Szeged"
] | [
"hűtlen kezelés",
"sikkasztás"
] | [] |
|
27 | Koalíciós alku a fővárosban: Névsorolvasás | A 2002-es szereplők jó része idén lelépett a színről: Schiffer Pál és Vajda János főpolgármester-helyettesek ezúttal képviselők sem lettek (ami feltétel lenne az újrázáshoz), csakúgy, mint Atkári János volt gazdasági főpolgármester-helyettes; kicserélődtek a pártok budapesti elnökei (Mandur László és Molnár István helyett Molnár Gyula és Lakos Imre), illetve a frakcióvezetői is (Gy. Németh Erzsébetet Molnár Gyula, Bőhm Andrást Ikvai-Szabó Imre váltotta). Csak Demszky Gábor a fix pont.
A négy évvel ezelőttihez hasonlóan most is elhúzódhatnak a szocialisták és szabaddemokraták közötti fővárosi koalíciós tárgyalások. Pedig
úgy indult, hogy
akár rapid megállapodás is létrejöhet. Ám a felek bár látványosan nem konfrontálódnak, nem is nagyon hajlandók feladni eddigi pozícióikat. Így nem kizárt, hogy az október 26-i közgyűlésen sem tudnak főpolgármester-helyetteseket választani. A fő ellentétet a szokásos ügymenettel szemben nem a személyi kérdések jelentik, és nem is az, hogy a szereplők minél nagyobb hatalmat akarnának kihasítani maguknak. Épp ellenkezőleg: egyelőre abban nem tudnak megegyezni, hogy ki melyik területet tukmálhatja még rá a másikra.
Az SZDSZ radikális szervezeti elképzelésekkel vágott bele a tárgyalásokba: a jelenlegi 22 közgyűlési bizottságot a felére, míg a főpolgármester-helyettesek számát ötről háromra csökkentette volna. A szocialisták mérsékeltebb változtatásokat láttak kívánatosnak a bizottságoknál, a helyetteseknél pedig a status quo fenntartását preferálták, vagy beleegyeztek volna abba is, hogy ha az SZDSZ megelégszik egyetlen helyettessel, akkor legyen belőlük négy (a három szocialista hely megmaradna). Ennek indokául azt hozták föl, hogy a városüzemeltetés és -fejlesztés semmiképpen nem fér össze a kultúr- vagy szociálpolitikával - de az igazi okok messzebbre vezetnek. Az MSZP-ben már a tavaszi országgyűlési kampányban megkezdődött a pozícióharc a főváros irányítását a párton belül addig monopolizáló vezetők és az ennek megtörésére szövetkezett új hullám között. A májusi- júniusi listaállítási küzdelmekből egyértelműen az utóbbiak kerültek ki jobban; a tét a főpolgármester-helyettesi és a frakcióvezetői posztok birtoklása. Az újak vezéralakja Hagyó Miklós szocialista országgyűlési képviselő, aki a hegyvidéki szervezet vezetése mellett Leisztinger Tamás nagyvállalkozó barátságát is bírja. Egy másik prominensük Horváth Csaba volt II. kerületi polgármester. Meghatározónak számít még Steiner Pál, aki idén nem tudta megvédeni belvárosi polgármesterségét; ő a kerületi hátországa elvesztése után közgyűlési frakcióvezetőként építené tovább a karrierjét, ha a napokban megválasztott Molnár Gyula - a várakozásoknak megfelelően - két-három hónap múlva átadja neki a posztot (Molnár újra győzni tudott a XI. kerületben). Hagyó és Horváth az SZDSZ által sem kifogásolt jelöltek a városüzemeltetési és a városfejlesztési helyettesi posztokra. A régiek közül tanácsnoki kinevezéshez juthat Bakonyi Tibor eddigi főpolgármester-helyettes és Somlyódi Csaba fővárosi pártpénztárnok (hivatalosan gazdaságpolitikai alelnök), és a tanácsnokság marad Gy. Németh Erzsébetnek is, ha a liberális partner továbbra is elutasítja a 3+1-es felosztást.
Az SZDSZ
ragaszkodni látszik a szigorúbb karcsúsításhoz, amit az elvi okokon túl a káderhiány is magyaráz. Az Atkárit két éve váltó Ikvai-Szabó pénzügyi főpolgármester-helyettessége biztosnak tűnik, míg a liberális párt az évtizede általa irányított egészségügyi-szociálpolitikai területet - Szolnoki Andrea visszavonulása miatt - a legszívesebben átadná az MSZP-nek; akár helyettesi, akár tanácsnoki irányítás alatt, mivel a szocialistáknak legalább van a közgyűlésben szakpolitikusuk (a kórházigazgató Havas Szófia). Bőhm András eddigi frakcióvezető, aki nyáron szembefordult Demszkyvel, elvesztette a képviselőcsoport vezetését. Eddigi alkalmi szövetségese, Lakos Imre fővárosi SZDSZ-elnök ugyan utóbb fölhagyott a Demszky elleni lázadással, de visszautasította a főpolgármester ajánlatát a frakcióvezetésre. Ezt Ikvai-Szabó várható helyettessé választása után valószínűleg John Emese, a Demszky-kampány egy másik arca veszi át, és tanácsnoki pozíciók juthatnak két másik plakátszereplőnek, Bojár Iván Andrásnak és Dancs Gábornak is.
A szabályok lehetővé teszik, hogy a főpolgármester frakcióbeli tagságáról lemondva is a közgyűlés tagja lehessen - a koalíció csak így ké-pes biztosítani városházi többségét, hiszen Demszky helyét az SZDSZ feltöltheti. Várhatók más lemondások is: Rajk László biztosan, Szolnoki és az apolitikus Z. Halmágyi Judit - akinek Bojárral együtt a városfejlesztés látványosba forduló irányváltását kellett volna képviselnie - esetleg szintén megválik mandátumától. Közvetlenül a választás után távozott posztjáról Demszky környezetének egyik meghatározó tagja, Forró Zoltán kabinetfőnök is, igaz, személyes tanácsadóként Forró a főpolgármester környezetében marad. (Forró utóda a volt belügyminiszteri kabinetfőnök, az ellenőrzési hivataltól novemberben átigazoló Gyekiczki András lehet.) A főpolgármesteri agytrösztöt Tiba Zsolt főjegyző és Mesterházy Ernő pénzember egészíti ki, míg kommunikációs ügyekben Nyáry Krisztián volt kampányfőnök számít bizalmi embernek.
A bizottsági összevonások következtében 14 vagy 15 lesz a testületek száma: az MSZP hat-hét, az SZDSZ három, a hárompárti ellenzék (lásd keretes írásunkat) öt elnöki posztra számíthat. A koalíciónak egyfős többséggel kell négy éven át önkormányoznia. A hajszálnyi többség biztosítására két terv is készült. Az egyik szerint a törvény által kifejezetten nem tiltott hatásköröket (például a rendeletalkotást) kivéve minden átadható közgyűlési jogkör átkerülne egy kimondottan erre a célra létrehozandó "főbizottság"-hoz, amelynek tagjait a közgyűlés 34 vokssal simán meghatározhatja, ily módon akár három-négy fős koalíciós fölényt is előállítva egy nyolc-tíz tagból álló testületben. Ez az elképzelés azonban egyelőre ad acta került. A bevezetni tervezett metódus a parlamenti mintát veszi alapul: havonta egyszer kétnapos ülés tart majd a közgyűlés, csütörtökön felszólalás, vita, pénteken a fontos dolgok, a szavazás - alig egy órácskára kell tehát biztosítani a határozatképességet, illetve a koalíció többségét.
Négy évre prolongálva
Hiába érte el történetének legjobb fővárosi önkormányzati szereplését a jobboldal idén ősszel, meghatározó pártja ezúttal is ellenzékbe szorul. Mivel a júniusi országos választmányon Orbán Viktor a régi fideszesek helyére a szövetségesek embereit tétette a listára, múlt pénteken kellőképpen vegyes és a budapesti várospolitikához zömmel eleddig mit sem konyító társulat ülhetett be a közgyűlésbe (a KDNP, a Vállalkozók Pártja, a Nemzeti Fórum, a Fidelitas képviselői) - ráadásul 5-6 emberrel többen, mint amire készültek. A 25 fős Fidesz- és az ötfős KDNP-frakcióban (amelyek a parlamentihez hasonlóan külön frakcióvezetővel, de a Fidesszel együtt mozognak majd) foglal majd helyet Tarlós István, az Orbán által nagyjából egyetlen szakemberként delegált Fónagy János egykori közlekedési miniszter, és az országos politika kerülőútján pozíciókat szerző Pokorni Zoltán (XII. kerületi polgármester, parlamenti képviselő, pártalelnök). A régi városházi fideszesek közül újra itt van Wintermantel Zsolt, Ughy Attila Gábor és Németh Szilárd. Erős a hátszele az Orbán által a választmányon áterőszakolt Pesti Imre regionális pártigazgatónak. A kezdeti erőviszonyokra jellemző, hogy Orbán fővárosi helytartója - Tarlós nehezményezésétől kísérve - végigkarmesterkedte a frakcióalakítás időszakát. Pesti Imre egyik küldetése nyilván Tarlós kordában tartása, és az önálló, Orbántól független hatalmi gócok visszametszése lehet. A fővárosi Fideszben egyelőre még nincsenek világos törésvonalak, már csak azért sem, mert a tagok alig-alig ismerik egymást; de a repedések megjelenését előre jelzi az újraindulás lehetőségében bízó Tarlós és a szintén főpolgármester-jelöltségre aspiráló Pokorni közötti várható rivalizálás.
A kisebbik ellenzéki pártnak alig sikerült összehozni a közgyűlés legkisebb, háromfős frakcióját. És bár előállt az a helyzet, amiben az MDF nem is titkoltan reménykedett, hogy tudniillik a szocialista-liberális városvezetésnek szüksége lesz rájuk a stabilabb többség biztosításához, az országos vezetés megtiltotta számukra a koalíció direkt támogatását - amiért esetleg egy főpolgármester-helyettesi poszt járhatott volna cserébe. Így viszont már nem vonzó az MDF-eseknek a képviselősködés, és információink szerint Katona Kálmán volt városvezető-jelölt biztosan, de lehet, hogy a frakcióvezetővé választott Hock Zoltán is lemond a fővárosi mandátumról.
Egy fontos ember
"Tanácsadó itt a Városházán. Nagyon sokat segít bizonyos ügyek menedzselésében, ilyenkor ő a felelős a kapcsolattartásért a Miniszter-elnöki Hivatal és a főváros között" - ködösített Demszky, amikor az Index Mesterházy Ernő városházi szerepét firtatta. Az egyszerűen csak "Bahia-milliárdosként" emlegetett üzletember (aki Mécs Imre veje is) 2002-ben tűnt fel a Városházán. A fundraiser és Demszky kapcsolata ennél jóval régebbre, a 90-es évek derekára, a Mécs család összejöveteleire nyúlik vissza. A 2002-es kampány finanszírozásában és Demszky személyes pénzügyeinek kezelésében többen firtatták már Mesterházy közreműködését. Miután Atkári Jánost Ikvai-Szabó váltotta, Mesterházy az ő kabinetjébe, a városfejlesztési projektek tűzközelébe tagozódott be tanácsadóként.
A jó stratégaként és jó szervezőként, de a politikához kevéssé körültekintően nyúló személyként jellemzett Mesterházy az önkormányzati választások után kilépett a háttérből. Ám Demszky végül - forrásaink szerint Kuncze Gábor pártelnöknek a választás éjszakáján tanúsított, fenyegetéssel felérő ellenszegülése hatására - visszatáncolt attól, hogy erővel próbálja bevinni Rajk helyére a fővárosi közgyűlésbe. A jelenlegi elképzelés szerint Mesterházy önálló apparátussal koordinálhatja a Városháza és a kormányzat kapcsolatait, s ebben nyilván nem hátrány, hogy évek óta jó kapcsolatokat ápol Szilvásy György kancelláriaminiszterrel.
Mesterházy Ernő politikai kurzusoktól függetlenül gyarapította a Bahia-láncból a 90-es évek elején gyűlt vagyonát (a Bahia Kiadót 2004 óta az alapító cégtárs, az A38-as Bognár Attila viszi tovább). A fideszes kapcsolat erejét jól bizonyítja az Index által feltárt Future Clean-történet. A takarító- és üzemeltető cég Deutsch Tamásnak köszönheti felfutását, aki sportminisztersége végén egyedüli meghívott pályázóként páratlan lelépési díjakat garantáló szerződésekhez juttatta a Future Cleant. A megbízások sora 2002 után, Szilvásy sportminisztériumi közigazgatási államtitkársága alatt tovább bővült. Mesterházy 2002 után ebben a cégben sem képviseltette magát közvetlenül, ám továbbra is menedzseli. Változatos érdekeltségei között számos ingatlanforgalmazó cég is szerepel, melyekben rendszerint ugyanazok a nevek bukkannak fel és viszik tovább a céget, ha Mesterházy már kiszállt: többek között Borbély Ákosé, illetve Tóthfalusi Györgyé (volt fővárosi SZDSZ-es képviselő). Borbélyt hovatovább delegálta az egyik legfontosabb fővárosi fejlesztés, az óbudai gázgyár hasznosítására idén nyáron létrehozott zrt. felügyelőbizottságába is. Demszky Gábor második feleségével, Révai Verával Mesterházy több vállalkozásba is fogott (Sziget.hu, vagy a kérészéletű Bahia Magánnyugdíjpénztár).
A több százmilliósra becsült vagyon fölött diszponáló Mesterházy kapcsolatai nem korlátozódnak kizárólag az SZDSZ-re, az említett Szilvásy mellett jó a nexusa például Horváth Csabával, miközben a szabaddemokraták többi fundraserével nem ápol éppen kiegyensúlyozott viszonyt. Demszkynél - némi szeptemberi megingást leszámítva - olyannyira bizalmi embernek számít, hogy több alkalommal is helyettesítette a főpolgármestert a szocialistákkal folytatott koalíciós tárgyalásokon. | https://magyarnarancs.hu/belpol/koalicios_alku_a_fovarosban_nevsorolvasas-66142?pageId=103 | https://web.archive.org/web/20231218104810/https://magyarnarancs.hu/belpol/koalicios_alku_a_fovarosban_nevsorolvasas-66142?pageId=103 | https://adatbazis.k-monitor.hu/hirek/magyar-hirek/egy-fontos-ember-koalicios-alku-a-fovarosban-nevsorolvasas | Magyar Narancs | hungarian-news | 2006-10-19 00:00:00 | [
"Borbély Ákos",
"Demszky Gábor",
"Deutsch Tamás",
"Horváth Csaba",
"Ikvai-Szabó Imre",
"Mécs Imre",
"Mesterházy Ernő",
"Szilvásy György",
"Tóthfalusi György"
] | [
"Bahia",
"Fidesz",
"Future Clean",
"MSZP",
"SZDSZ"
] | [
"Budapest"
] | [] | [] |
End of preview. Expand
in Dataset Viewer.
Forrás: https://adatbazis.k-monitor.hu/
Használat
from datasets import load_dataset
dataset = load_dataset('K-Monitor/kmdb_base')
# írjuk ki egy cikk címét
print(dataset['train'][0]['title'])
Pandas-zal:
import pandas as pd
df = pd.read_parquet("hf://datasets/K-Monitor/kmdb_base/data/train-00000-of-00001.parquet")
Oszlopok magyarázata
news_id: a cikk k-monitor-os azonosítója
title: hírportál által adott cím (hiányos lehet, lásd: kmonitor_title)
description: k-monitor adatbázisában tárolt leírás
text: cikk szövegének törzse, tisztítva (üres is lehet, de előfordulhat az is, hogy nem teljes)
source_url: cikk url-je, ami hírportálra mutat
archive_url: archive.org-os url, az url archivált változatát tárolja
kmdb_url: a cikk k-monitor adatbázisba felvett rekordjára mutat (https://adatbazis.k-monitor.hu/hirek/...)
newspaper: a hírportál neve (a k-monitor adatbázisból származik)
category: a cikk kategóriája (általában magyar/eu/világ hír)
files: a cikk mely aktákban szerepel
pub_time: a cikk publikálásának időpontja (a k-monitor adatbázisból származik, nem mindig pontos)
authors: a cikk szerzői, ez a hír parsolása közben kinyert információ (lehet, hogy hibás, sokszor hiányzik)
persons: a cikkre felvett személyek
institutions: a cikkre felvett intézmények
places: a cikkre felvett helyszínek
others: a cikkre felvett egyéb címkék
- Downloads last month
- 78